Kétkedve vettem a kezembe Molnár Tamás Európa zárójelben című könyvét, de nem azért, mert ne bíztam volna a szerzőben, de mégis van némi fenntartás az emberben, amikor egy 32 éves írást olvas, úgy, hogy azt hallja: ezek a szavak „ma aktuálisabbak, mint akkor”. 

Pedig valóban így van. Olvasás közben többször azon kaptam magam, amikor aláhúztam egy-egy mondatot, hogy úgy éreztem, mintha egy olyan elemzést olvasnék, amely csak pár nappal ezelőtt jelent meg valamely lap hasábjain.  Soron kívül Gulyás Gergely Magyar Péterről: „Időben szóltam, hogy elmebeteg”

Egyre többször téma a hazai közbeszédben az, hogy Európa talán már nem a régi fényében tündököl, habár csúnyán néznek azokra, akik ezt fel merik vetni. De mégis: mit tud ma felmutatni Európa? Semmiben nem tud világelső lenni, már autóiparban sem, amelyet éppen most nyírnak ki. Vannak szép épületei, tengerpartjai, de ma ez már nem elég vonzóerő, nyaralóhelynek is csak másodlagos. (A woke-nak és az iszlámnak köszönhetően pedig lassan már az épületekből sem marad semmi, főleg Nyugat-Európában.) 

Molnár már 1990-ben megmondta: Európa már nem igazi szereplő. (Gondoljunk csak a hidegháborúra). „Európát már nem saját életfilozófiája határozza meg, hanem kénytelenül átállt az ideológia oldalára. Ám ezzel elhagyta a saját történelmét, és csak egy szereplője lesz egy olyan történetnek, amelyet mások írnak meg neki s amely már nem sajátja”.¹ 

Európa a második világháború végeztével, hiába tartozott a győztesek oldalára, nem volt más választása, mint elfogadni a Jaltában meghatározott status quót,² de le kell szögezni: a háborút nem Európa nyerte meg, hanem az ideológiától túlfűtött nagyhatalmak.³

A győztesek ideológiája aztán begyűrűzött a kontinensre: liberalizmus, made in the USA.⁴  „Az amerikanizálás nem Európa akarata ellenére valósult meg; ugyanakkor a jogos félelem, amelyet Moszkva keltett az európaiakban, és amit Amerika bátorított, döntő szerepet játszott benne. Tehát befogadtuk a védelmező hatalom rendszerét – hogy ne nevezzük egyenesen gyámkodónak –, mert az adott körülmények között nem létezett alternatíva; azután meg normaként vettük át a rendszert, mivel lehetővé tette Európa számára, hogy integrálódjék – testileg és lelkileg – az atlanti közösséghez”.⁵

Államok, nemzetek, szuverenitás – európai fogalmak. Olyanok, amely lassacskán eltűnnek a politikai palettáról, Európa ugyanis sikerrel állt neki lebontani a történelmet, amelyből származik, mondhatni, „balkézről”.⁶ 

Az új ideológia jegyében a kontinens vakon követi az Egyesült Államokat⁷, a népek ópiuma pedig hamarosan a nemzetfölöttiség lehet.⁸ „Persze Ön megszűnik franciának, németnek vagy olasznak lenni, de semmi sem akadályozza meg abban, hogy megegye a beefsteakjét vagy a pastáját, hogy megigya a vörösborát vagy sörét, hogy táncolja népi táncát”⁹ – idézi Jacque Delorst Molnár.  

„Egy olyan gépesített európai egység jönne létre, amely bizonyára azt hirdetné, hogy megtalálta a »történelem értelmét« és célját. Egy ilyen társadalom hirdetné a toleranciát, hogy mennyire szívén viseli az emberi jogokat, a »szabadságot«, amelyet mellesleg szigorú jogi keretek határolnak, miközben senki sem tartja be a civilizált viselkedés formáit. Az Európai Parlament már most áldását adta a családok és közösségeik szétszakítására. Törvénnyel szabályozná a nagy ürességet, külön bejáratú erkölcsöt hirdet a politikai illetékességére hivatkozva.”

Európa pedig „nemesebb célokat érdemlő lelkesedéssel fogadja”, ahogy Washington már-már alig leplezett birodalmi felfogást érvényesít.¹² Molnár szerint mindez azért van, mert a kontinens tagállamai másodrendűek, politikailag és katonailag is szétszaggatottak.

Bár Molnár számára ezek a folyamatok már 1990-ben egyértelműek voltak, az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy Európa úgy ugrál, ahogy az Egyesült Államok fütyül (vagy úgy, ahogy valaki irányít a háttérből – Biden határozottsága és önállósága – annak hiánya – kapcsán is lehetnek legitim kérdéseink). Európa hajlandó saját magát is tönkretenni valamiért, amihez valójában semmi köze – persze, Ukrajna „Európa része”. A morál ezt mondtatja azokkal, akik jóemberek akarnak lenni – még azon az áron is, hogy saját maguk nyakára húzzák a kötelet.  

Miközben az Egyesült Államoknak valójában sokkal több köze van Ukrajnához, elég csak a biolaborokra gondolni, amelyek bár nem léteznek, de azért az USA fél, hogy orosz kézre kerülnek, az NATO-törekvésekre, de fel lehet idézni azt is, hogy Soros Györgynek milyen ambíciói vannak azon a környéken. A lényeg egy: Európa rózsaszín szemüvegen keresztül szemléli a világot, és igazán jóember akar lenni, ezért ha az USA úgy gondolja, hogy morálisan ez a helyes, akkor Európa kivégzi magát a „demokratikus és szuverén” Ukrajnáért. (Bár abban sem lehetünk biztosak, hogy az európai vezetőknek nem ment el annyira az eszük, hogy valóban elhiszik, hogy ez így jó.) Csak egyet kérünk: Magyarországot hagyják ki ebből! 

A mainstream média és közvélemény talán még sosem akart egy ennyire erős és egységes Európát mutatni, azonban már több jel is utalt arra, hogy a megosztottság talán még sosem volt ekkora, mint ma. Már a Willkommenskultur kapcsán is voltak olyan országok, amelyek nem akarták feladni azt, amit sok év alatt felépítettek, a britek kilépése pedig ismét egy jel volt: az Unió talán nem is olyan jelentős, mint azt eddig hittük. 

Az ukrajnai háború pedig egy újabb „frontot” nyitott meg: bár úgy tűnik, hogy csak Dr. Miniszterelnök Úr megy szembe az „európai akarattal” (még ha így is lenne, elég erős felhatalmazást kapott rá), de több kósza hír is napvilágot látott, miszerint más országok csak azért nem lépnek, mert tudják, hogy a magyar kormányfő nem fog meghátrálni.  

Molnárhoz visszatérve: bár Európa se technológiában, semmiben nem tud érdemi eredményt felmutatni, morálban legalább első lehet, azonban van itt még valami – az Egyesült Európa ötlete. 

„Ez az »egység« valójában egy ideológiapótlék. Az európaiaknak 1945 óta nincs az identitásuk kifejezésére alkalmas ideológiájuk: az amerikaiaknak ott van a kapitalizmus, a szovjeteknek a marxizmus. II. János Pál pápa nemrégiben a keresztény Európáról, Szent Benedek és Nagy Károly Európájáról beszélt: de ki is merne manapság ebből a gondolatból vezéreszmét kovácsolni a vallás szentségétől megfosztott Nyugaton? A század uralkodó szelleme szerint nem marad más, mint a Szent Fogyasztás”.¹³

„Az európai egység ötlete amerikai mintára megkeresett nyereségről álmodó kereskedők agyából pattant ki, illetve olyan publicistákéból, akik rémületükben a sárga vagy vörös veszedelemről szóló információk tömkelegével árasztották el az újságokat. (Óvakodjatok az újságíróktól – a szerző.)”¹⁴

De Molnár szerint egy dolgot muszáj leszögezni: „Európa egyedülálló, de végtelenül sokszínű is. Egységes az Isten, a metafizika, a birodalom, a törvény és a szépség tekintetében. Sokféle is, mert latin, keresztény, birodalmi, nemzeti, misztikus, teremtő, barokk vagy tudományos”.¹⁷

Lehetséges egy különböző nemzetekből álló Európában létrehozni az Európai Egyesült Államokat amerikai mintára? Molnár Tamás segítségével ezt járjuk körbe a második részben – kihegyezve a szovjet blokk korábbi országaira, különösen Magyarország helyzetére. 

(A szerző véleménye nem feltétlen tükrözi a Liner.hu szerkesztőségének álláspontját.)

¹Molnár Tamás: Európa zárójelben (Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2022.) 131.o.

²uo. 11.o.

³uo. 12.o.

⁴uo. 13.o.

⁵uo. 13.o.

⁶uo. 21.o.

⁷uo. 93.o.

⁸uo. 94.o.

⁹uo. 95.o.

¹⁰uo. 22.o.

¹¹uo. 139.o.

¹²uo. 24.o.

¹³uo. 71.o.

¹⁴uo. 70.o.

¹⁵uo. 126.o.

¹⁶uo. 127.o.

¹⁷uo. 134.o.