Csupán a jómódúbbak engedhették meg maguknak, hogy egyetlen fenyőágat bevigyenek a házba, és saját készítésű szaloncukorral díszítsék azt. A szegényebbek rozmaring- vagy fagyöngyágat használtak karácsonyfának, dekorációként pedig terméseket és almát akasztottak rá.

A gyerekek csoportokba gyűlve jártak házról-házra, és karácsonyi énekükért kis ajándékokat kértek. A pásztorjárás során sem ingyen örvendeztették meg a szereplők a ház népét, adományokat, ételt vártak cserébe.

A régi keresztények december 24-én böjtöltek, csak este ültek az ünnepi asztalhoz, ahol mézes, fokhagymás ostyát is fogyasztottak a gonosz előzése céljából. Vacsora előtt szokás volt, hogy a gazda az udvaron a levegőbe lőtt egyszer, amivel szintén a gonoszt akarta elijeszteni a háztól.

Ma már sokan megbotránkozhatnak a szokáson, de december 28-án a gyerekeket átküldték a szomszédhoz, hogy az megvesszőzze őket. Úgy hitték, ettől egészségesebbek lesznek az új esztendőben.

A karácsonyról úgy tartották, a régi és új találkozása. Az emberek rendbe szedték otthonukat, megpróbálták elrendezni vitás ügyeiket, tartozásaikat, ígéreteiket, hogy békességgel léphessenek át a következő évbe.

(life.hu)