Lovell neve nemcsak az űrkutatás történetébe íródott be, hanem a mozivászonra is, amikor Tom Hanks 1995-ben életre keltette alakját a nagy sikerű Apollo 13 című filmben. A színész a közösségi médiában osztotta meg megható sorait: „Vannak emberek, akik mernek, álmodnak és másokat vezetnek olyan helyekre, ahová magunktól nem mennénk. Jim Lovell, aki hosszú időn át messzebb és hosszabb ideig járt az űrben, mint bárki más a bolygónkon, ilyen ember volt.”

„Számos útja a Föld körül és a Holdhoz közel nem a hírnévért vagy a gazdagságért történt, hanem azért, mert az ilyen kihívások adják az élet lényegét — és ki más lett volna alkalmasabb ezekre az utazásokra, mint Jim Lovell.” Végül így zárta sorait: „E teliholdas éjszakán ő is útra kel – az égbe, a kozmoszba, a csillagok közé. Isten hozott az új úton, Jim Lovell.”

Az ember, aki majdnem a Holdra jutott, és hősként tért vissza

A TMZ beszámolója szerint Lovell négy alkalommal járt az űrben: először 1965-ben, a Gemini VII küldetésen, majd egy évvel később a Gemini XII fedélzetén. 1968-ban tagja volt az Apollo 8 legénységének, amely elsőként kerülte meg a Holdat. Legismertebb küldetése azonban az 1970-es Apollo 13 volt, ami majdnem katasztrófával végződött, amikor egy oxigéntartály felrobbant a fedélzeten.

A személyzetnek a Hold gravitációját kihasználva kellett visszatérnie a Földre, miközben a Lunar Module-t életmentő mentőcsónakként használták. A drámai eseményeket Lovell 1994-ben megjelent Lost Moon című könyvében örökítette meg, amelyből később a Ron Howard rendezte film készült, Tom Hanks, Kevin Bacon és Bill Paxton főszereplésével.

Lovell családja közleményben köszönte meg a világnak a részvétet, kiemelve: „Hiányozni fog rendíthetetlen optimizmusa, a humorérzéke, és az, ahogyan mindannyiunkkal elhitette, hogy képesek vagyunk a lehetetlenre. Ő valóban egyedülálló volt.”

Az űrhajós nemcsak az űrben ért el maradandót: visszavonulása után étteremtulajdonosként és a milwaukee-i Amerikai Űrhajózási Társaság igazgatósági tagjaként is tevékenykedett. A NASA pénteki nyilatkozata szerint Lovell élete és pályája inspirációt jelentett generációknak, és munkássága „visszhangzik” minden újabb űrkutatási mérföldkőnél.