A korábban úszóiskolát vezető, a Francia-Alpokban élő nő 2023 februárjában még úgy gondolta, hogy mindössze megfázott, néhány nappal később azonban már az életéért küzdött – végül pedig mindkét lábszárát amputálni kellett, miután a szervezetében kialakult fertőzés gyorsan terjedni kezdett.

A nő férje, James Hope-Lang rohant vele kórházba, ahol az orvosok közölték: „néhány órája lehet hátra”, olyan súlyos állapotban van. A vizsgálatok kimutatták, hogy Strep A fertőzése necrotizáló fasciitissé alakult – az NHS szerint ez az úgynevezett „húsevő baktérium”, amely ritka, de életveszélyes.

Friedel ma már kajakozik, úszik és túrázik a protézisével, és azt mondja, a történtek teljesen átformálták az élethez való hozzáállását. „Nagyon szerencsésnek érzed magad, hogy túlélted, és ez megváltoztatja a prioritásaidat abban, hogy mi fontos az életben, és hogy élj, és hogy a lehető legtöbbet hozd ki minden lehetőségből.”

Hozzátette, hogy bár vannak nehéz napjai: „Vannak rossz napjaim vagy heteim, és ez néha túl sok, de ki kell engedni. Hagynod kell, hogy szomorú legyél, hogy dühös legyél, hogy elkeseredj – aztán tovább kell lépni.”

A „megfázásból” életveszély lett – órákon múlt az élete

Február 7-én Friedel még csak úgy érezte, „mintha megfázna”, és a fájdalomcsillapítók sem segítettek. Néhány nappal később autóba ült, hogy eljusson a család franciaországi otthonába, de annyira gyenge volt, hogy minden benzinkútnál meg kellett állnia – számolt be róla a WalesOnline.

Franciaországba érve a vádlija egyre jobban fájt, a bokáján pedig piros foltok jelentek meg. Másnap összeesett a fürdőszobában, majd a bőre „sötétté és vérhólyagossá” vált. Férje azonnal kórházba vitte, ahol közölték vele: „Valami nagyon komoly dologról van szó”.

A nőt intenzív osztályra szállították, ahol az orvosok azt mondták, „órákra voltak attól, hogy elveszítsék”. A fertőzés olyan gyorsan terjedt, hogy a sebészeknek sürgősségi műtétekkel kellett eltávolítaniuk a fertőzött szöveteket.

Két amputáció, majd újra tanulni járni

Friedelt február 13-án mesterséges kómába helyezték, hogy napokon át újabb és újabb fertőzött részeket távolíthassanak el. A fertőzés azonban nem állt meg, így február 24-én térd alatti amputációt, majd március 3-án térd feletti amputációt kellett végezni. A műtét után Friedel „nagyon gyengének” érezte magát, és alig tudott felülni.

A rehabilitáció során májusban tette meg az első lépéseit a protézissel, júliusban pedig hazatérhetett. Ám a csonkon kialakuló nyomási sebek miatt gyakran le kellett vennie a protézist. „Frusztrálóbb és nehezebb volt, mint maga a műtét.” 2025 februárjában újabb műtétre volt szükség: 4 centimétert eltávolítottak a combcsontjából, hogy a protézis jobban illeszkedjen.

Friedel szerint az amputációval járó élet egy soha véget nem érő folyamat: „Azt mondom, kijelentkezhetsz, de soha nem hagyod el – egy amputáció ilyen. A kórház a második otthonoddá válik. Most van egy kis zúzódásom, úgyhogy pihentetnem kell egy napig, és néha csíp a protézis, ilyenkor vissza kell mennem, hogy állítsanak rajta. Ha egy kicsit hízol, már nem illeszkedik jól a tok – ez egy folyamatos folyamat.”

Az orvosai azt mondták neki, az agya még mindig úgy működik, mintha két lába lenne: „Tudatosan kell végiggondolnom, mit fogok csinálni és hogyan.” Friedel ma már nem rejtegeti a protézisét, sőt kifejezetten örül, ha kérdeznek róla. „Szeretem megmutatni, soha nem takarom el, mert ez egy csodálatos eszköz, és nem zavar, ha beszélnek róla.”

A nő ma már újra sportol, kajakozik, úszik, túrázik, és 11 éves fiával, JJ‑vel együtt járja a természetet. A történtek után azt mondja, az élet minden pillanatát másképp értékeli.