A Reuters számolt be először a hírről, hogy Bah Ndaw elnököt, Moctar Ouane miniszterelnököt és Souleymane Doucoure védelmi minisztert is a fővárosban, Bamakóban található egyik katonai bázisra szállították, miután a hadsereg két tagja is elvesztette pozícióit a kormány átalakítása folyamán.

Assimi Goita, az átmeneti kormány eddigi alelnöke pedig megerősítette a hírt kedden, hogy eltávolították a szóban forgó tisztviselőket hivatalaikból. Goita – aki a tavalyi puccs egyik vezetője volt – elmondása szerint azért döntöttek emellett, mert nem tájékoztatták őt a kormány átalakításáról. Soron kívül Orbán Viktor meghívja Izrael miniszterelnökét, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki

Két belső diplomata forrás a CNN-nek megerősítette, hogy a puccs két kulcsfigurája, Sadio Camara és Modibo Koné ezredesek nem kaptak volna szerepet az átalakított kormányban, mely szerintük az elsőszámú indoka volt annak, hogy eltávolították az átmeneti kormány vezetőit.

Ha úgy tekintjük, ez egy „puccs volt a puccsban”, ugyanis a most megdöntött átmeneti kormány is államcsínnyel került hatalomra még tavaly augusztusban, amikor puccsot követtek el Ibrahim Boubacar Keita elnök ellen.

Goita viszont hitet tett amellett, hogy véghez fogják vinni azt, amit korábban megígértek, vagyis 2022 februárjában véget vetnek az átmeneti időszaknak, törvényhozási- és elnökválasztásokat fognak tartani, ezzel pedig visszaállítják a demokratikus és legitim kormányt.

Aggódva figyeli a nemzetközi közösség a hírt, ugyanis a Száhel-övezetbéli ország eddig sem a stabilitásáról volt híres, Mali volt ugyanis a központja annak a dzsihadista lázadáshullámnak, amely miatt elszabadult az erőszak a környék országaiban.

Mi történt pontosan?

Andrew Lebovics, az Európai Tanács egyik szakértője a TRT Worldnek adott nyilatkozatában megerősítette a CNN forrásainak beszámolóját, az újabb puccs elsőszámú motiváló ereje Camara és Koné kihagyása volt a frissen megalakított kormányból. Az alelnök és belső köre indoklása szerint ezzel szemben Ndaw és Ouane szabotálni akarták a demokratikus átmenetet és ezért kellett távozniuk.

Az események egészen pontosan úgy zajlottak, hogy néhány órával a vezetők letartóztatása előtt Ndaw bejelentette az átalakított kormányt. A vezetés megváltoztatására azért volt szükség, mert egyre nagyobb volt a lakosság elégedetlensége, mert elmaradtak a korábban beígért reformok.

Mint ahogyan arról mi is beszámoltunk, ez már abban a formában is megnyilvánult, hogy a közszféra és a magánszektor dolgozói is sztrájkba fogtak, mely immáron már két hete zajlik. A sztrájk eredeti indoka az volt, hogy nem sikerült megállapodni az átmeneti kormánnyal a bérekről, megbénítva ezzel Bamako köz- és pénzügyi szolgáltatásait.

A frissen átalakított kormányban a hadsereg megtartotta a legfontosabb államigazgatási területeket, viszont a puccs két kulcsfiguráját leváltották, helyettük pedig Souleymane Doucouré és Mamadou Lamine Diallo tábornokokat nevezték ki a védelmi minisztérium és belbiztonsági minisztérium élére.

Christian Klatt, Friedrich-Ebert Alapítvány regionális irodájának vezetője szerint azzal követte el a legnagyobb hibát Ndaw a hadsereg szemében, hogy Camara és Koné helyett olyan embereket nevezett ki, akik nem voltak közvetlenül azonosíthatók a juntával és a puccsban sem vettek részt.

Azáltal, hogy semleges tábornokokat és még ellenzékieket is megpróbáltak bevonni az átmeneti kormányba, Ndaw meg akarta nyugtatni a kritikusokat és egyben a kormány kritikusabb katonai tagjait. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis az ország már hosszú évek óta egy több dimenziós válságtól szenved.

A több dimenziós válság

Még tavaly augusztusban lázadt fel a hadsereg Ibrahim Boubacar Keita elnök ellen, aki 2013 óta volt Mali elnöke. A katonai lázadást Goita vezette, aki az átmeneti kormányban később az alelnöki szerepet kapta meg, most meg ő volt felelős a vezetők eltávolításáért.

A helyzet érdekessége, hogy Keita is még 2012-ben puccsot hajtott végre elődje, Amadou Toumani Touré ellen, így hatalomra tudott jutni. Mali azonban azóta nem látott békét, az ország egy borzasztó politikai, gazdasági és társadalmi válságba zuhant.

Touré távozása ugyanis egy etnikai lázadáshoz, a Tuaregek felkeléséhez vezetett, akiknek sikerült az ország északi részének kétharmadát elfoglalni. A tuaregek azonban nem sokáig tudták élvezni a hatalmat, ugyanis az egész mozgalmat elcsaklizták tőlük az Iszlám Állam és az Al-Kaida helyi szervezetei.

A két hírhedt terrorszervezet pedig meg tudta vetni a lábát az országban és a régióban is egyaránt, mely borzalmas terrorcselekményekben nyilvánult meg azóta is, több ezer életét követelve és több tízezer embert arra kényszerítve, hogy elhagyják otthonaikat.

A francia haderők által vezetett katonai koalíciónak sikerült visszaverni 2013-ban a lázadókat, ám azóta sikerült újra összegyűjteni erejüket és szinte folyamatosan hajtanak végre támadásokat a katonaság és a civilek ellen egyaránt.

Mali válsága pedig átterjedt az egész régióra, a helyi terrorszervezetek Burkina Fasóban, Csádban, Nigerben, valamint Nigéria és Kamerun egyes részein is követtek már el terrorcselekményeket. A helyzet Burkina Fasóban és Nigerben válságos különösen, ahol az sem ritka, hogy száznál is több áldozatot követelő támadást hajtanak végre.

Hogy történt az első puccs?

Ha meg akarjuk érteni, hogy mi vezetett az első puccshoz, fontos felidézni az események sorát, melyet a Washington Post gyűjtött össze. Az első fontos dátum pedig 2018 augusztusa, amikor Ibrahim Boubacar Keitát újraválasztották elnöknek, ráadásul kétharmados többséggel, még ha az ellenzék szerint nem is voltak tiszta választások.

2020 júliusában hevessé váltak a demonstrációk Keita elnök ellen, arra sürgették a vezetőt, hogy kezdjen dialógusba az ellenfeleivel. Ekkor már a közbiztonság állapota krízisszerű volt, az ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére folyamatosak voltak a támadások a katonák és a civilek ellen.

A hadsereg pedig kihasználta azt a tényt, hogy Bamakóban akkor már hetek óta zajlottak tüntetések a kormány ellen. Ezért 2020. augusztus 18-án a hadsereg letartóztatta Keitát és akkori miniszterelnökét, Boubou Cissét, miután körbevették az elnöki palotát, így Keita egy nappal később le is mondott.

A nemzetközi közösség nagy nyomást helyezett akkor a puccs elkövetőire, így Goita megalakított egy átmeneti kormányt, amelynek élére a már nyugdíjba vonult Bah Ndaw-t nevezte ki. Az átmeneti kormány pedig ígéretet tett arra, hogy még 2020-ban lebonyolítanak egy szabad választást és visszaállítják a demokratikus kormányt az országban.

A kormány azonban válságba süllyedt, belső harcok jellemezték folyamatosan a junta által kijelölt átmeneti vezetés működését. Mi több, ők sem tudtak mit kezdeni a különböző milíciákkal, amelyek a tuaregek által uralom alá vont területeket csak bővíteni tudták.

Az ideiglenes elnök próbálkozásai ellenére azonban sokan szkeptikusok maradtak azzal, hogy a hadsereg hajlandó-e reformokat végrehajtani és egyáltalán kezdeni akar-e bármit a korrupcióval és a dzsihadistákkal. A mostani belső puccsal pedig úgy tűnik, Mali oda tért vissza, ahonnan elkezdte.

A török médiának nyilatkozó Christian Klatt szerint arról van szó, hogy a hadsereg úgy érezte, megpróbálják félreállítani őket a kormányátalakítással. A lépés, miszerint a saját emberüket puccsolták meg, azonban felveti a kérdést, hogy egyáltalán az átmenet végén átadták volna-e a hatalmat.