A posztapokaliptikus sci-fi műfaja évtizedek óta népszerű, ugyanakkor kevesen tudják olyan egyedi látásmóddal és következetes vizuális világgal megközelíteni, mint az ausztrál rendező, George Miller, aki a Mad Max univerzummal örökre beírta magát a filmtörténetbe.

A Mel Gibson főszereplésével készült eredeti trilógia már a nyolcvanas években kultikus státuszba emelkedett, hiszen egy szétesett társadalmat mutatott be, ahol az üzemanyag vált a legfontosabb erőforrássá, és ahol az erőszak a mindennapok részévé vált.

A nagy visszatérés

Miller azonban 2015-ben új szintre emelte saját örökségét, amikor bemutatta a Mad Max A harag útja című filmet, amely nem csupán folytatásként működött, hanem új korszakot nyitott a franchise történetében.

A történet szerint Max Rockatansky, akit ezúttal Tom Hardy alakít, Immortan Joe embereinek fogságába kerül, majd a Citadellába hurcolják, ahol egy maroknyi nő szökési kísérletéhez csatlakozik.

A film elképesztő tempóval és minimális számítógépes trükk alkalmazásával készült egy olyan időszakban, amikor Hollywoodot szinte teljesen uralták a digitális effektek, így a Harag útja látványvilága máig kiemelkedik a modern akciófilmek közül. A kétórás, szinte folyamatos üldözésre épülő cselekmény egyszerre nyers és stilizált, miközben érzékenyen reflektál a hatalommal való visszaélés és a túlélés kérdéseire.

A Furiosa karakterének bemutatása volt a film nagy erőssége, akit Charlize Theron alakított, és aki azonnal a modern akciófilmek egyik legemlékezetesebb hősévé vált. Az Imperátor saját megváltását keresi, miközben Immortan Joe feleségeit próbálja biztonságba juttatni, és jelenléte annyira erőteljesnek bizonyult, hogy önálló filmért kiáltott.

A közel egy évtizeddel később érkező Furiosa ezt az igényt elégítette ki, előzményfilmként bemutatva, miként vált a fiatal lányból az a kérlelhetetlen harcos, akit a Harag útjában megismertünk. A fiatal Furiosát Anya Taylor-Joy formálta meg, aki érzékeny, ugyanakkor határozott alakítással mutatta be a karakter fejlődését a pusztaság kegyetlen világában. Míg a Harag útja egy féktelen tempójú üldözésfilm, addig a Furiosa lassabban építkező, karakterközpontú történet, amely azt vizsgálja, hogyan formálja a környezet az identitást és az erkölcsi döntéseket.

Eltérő a két film karaktere

A két alkotás hangvétele eltérő, mégis szorosan kiegészítik egymást, ezért egymás után megtekintve különösen erős filmes élményt nyújtanak, ami ritka a modern franchise-ok világában. Miller mindkét filmben maximálisan kihasználta a sivatagi környezet nyers adottságait, és olyan vizuális, valamint narratív egységet teremtett, amely minden újranézéskor újabb részleteket fed fel.

A történetek filozófiai rétegeit jól érzékeltetik a filmekben elhangzó gondolatok is, amik szerint „A válaszaid arra a világra mutatnak, amelyre az ösztöneid épültek”, illetve „A pusztaság nem az okosakat vagy a befolyásosakat jutalmazza, hanem azokat, akiket nehéz megölni és még nehezebb megtörni.” Ezek a mondatok rávilágítanak arra, hogy a Mad Max univerzumában a túlélés nem csupán fizikai erő kérdése, hanem belső tartásé és erkölcsi rugalmasságé is.

A Harag útja és a Furiosa együtt egy olyan kétrészes filmsorozatot alkotnak, amely önmagában is megállja a helyét, ugyanakkor szervesen kapcsolódik az eredeti trilógiához, és új dimenziót ad annak örökségéhez.