Egy brit édesanya élete múlt azon, hogy kutyái nem hagyták békén a sebet, miután egy törökországi nyaraláson veszett macska harapta meg. Chloe Kelly története rávilágít arra, mennyire gyorsan végzetessé válhat a veszettség, és milyen szerencsés körülmények mentették meg az életét.

A 44 éves Chloe Kelly a törökországi Bodrumban, a La Blanche Resort éttermében vacsorázott lányával, amikor a nyaralás utolsó estéjén egy vörös macska a széke alól előugorva a sarkába harapott. „Az állatok veszettséggel általában agresszívebbek, és ez a macska egyszerűen belém mélyesztette a fogait. Csak akkor láttam, amikor elszaladt. Nagyon fájt, sikítottam, minden csupa vér volt, de egyetlen alkalmazott sem jött oda hozzám.”

Chloe a fájdalom ellenére felszállt a hazafelé tartó repülőjáratra, és csak otthon tervezte felkeresni orvosát. Ám két kutyája, Zeus és Bronson folyamatosan szaglászta a sebet, nem hagyták nyugodni. „Ha nem lettek volna a kutyáim, nem élnék – 100 százalék, hogy ők mentették meg az életemet” – mondta. Ez késztette arra, hogy felhívja a segélyvonalat, ahol azonnal a sürgősségi osztályra irányították.

Anyagilag is tönkrement

A Royal Devon and Exeter Kórházban végzett vizsgálatok megerősítették a diagnózist: Chloe veszettséget kapott. A kezeléshez szükséges oltóanyagot sürgősen Northamptonból kellett leszállítani. „Amikor levettem a sebtapaszt, a seb már szürkülni kezdett és rothadt, az orvosoknak el kellett távolítaniuk a fertőzött szövetet” – idézte fel. Bár a harapás után 26 órával kapta meg a kezelést, vagyis túl a kritikus 24 órás időablakon, végül túlélte – írja a WalesOnline.

„Olvastam, hogy világszerte mindössze kilenc esetben éltek túl emberek a 24 órás határidő után. Rendkívül szerencsés vagyok. Az is segített, hogy a lábamat harapta meg, vagyis a lehető legtávolabb az agytól. Ha a kezemet érte volna, valószínűleg ma már nem lennék itt.”

A betegség azonban maradandó nyomokat hagyott. Chloe idegkárosodást szenvedett, emiatt fel kellett adnia munkáját egy gyermekotthonban, elveszítette otthonát, és egyik kutyáját is kénytelen volt elajándékozni. „Elvesztettem a munkámat, mert fizikailag már nem bírtam. A lakásomat is, mert az a munkahelyhez tartozott. Most barátoknál lakom, és egy fodrászszalont vezetek, de mindennapos fájdalommal élek” – mondta.

Mindezek ellenére hálás az életéért: „Csak azt számolom, hogy még itt vagyok. Soha nem voltam nagy rajongója a macskáknak – és most már biztosan nem is leszek.”