Ma megszületik az elsőfokú ítélet a Németország által indított szíriai kínzási perben
A német bíróság történelmi ítéletet hoz szerdán a világ első bírósági ügyében, mely Bassár el-Aszad szíriai kormányának kínzási ügyei miatt folyik.
MTI/EPA/Jahja Nemah
Majdnem tíz év telt el azóta, hogy az Arab tavasz 2011. március 15-én kezdetét vette Szíriában, ez az ítélet pedig a legelső lesz a világon, mely a tüntetők damaszkuszi rezsim általi brutális elnyomásával kapcsolatos. A 44 éves Eyad al-Gharibot azzal vádolják, hogy az emberiség elleni bűncselekmények cinkosa, a hírszerző szolgálat tagjaként.
A volt ezredes állítólag legalább 30 tüntető letartóztatásában vett részt, majd a damaszkuszi Al-Khatib fogolytáborba szállította őket a fővárostól északkeletre, Dumába, a 2011 őszén tartott tüntetés után. Gharib lesz az első a két vádlott közül, akiknek ügyében április 23. óta tárgyalnak a koblenzi bíróságon, miután a bírák úgy döntöttek, hogy kétfelé osztják az eljárást.
A második vádlottat, az 58 éves Anwar Raslant pedig közvetlenül emberiség ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolják, többek között 58 ember meggyilkolásával és 4000 ember megkínzásával. Raslan tárgyalása várhatóan október bégéig fog eltartani.
A két férfival szemben az egyetemes jog elve alapján folyik eljárás, mely lehetővé teszi egy idegen ország számára az emberiség elleni bűncselekmények, köztük a háborús bűncselekmények, valamint a népirtás vádjának bírósági tárgyalását, függetlenül attól, hogy hol követték el őket.
Ehhez hasonló esetek már felmerültek Németországban, Franciaországban és Svédországban is, mivel az Európában menedéket kereső szírek az egyetlen számukra is elérhető jogi lépéshez folyamodnak, mely a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszer megbénulása miatt jelenleg rendelkezésükre áll.
Gharib soha nem tagadta múltját, és tulajdonképpen a menedékjog iránti kérelmének elbírálásával megbízott német hatóságoknak elmesélt történetei vezettek végül 2019 februárjában történt letartóztatásához. Az ügyészek most azzal vádolják a férfit, hogy jelentős szerepet játszott egy olyan rendszer működtetésében, ahol a kínzást „szinte ipari léptékben” gyakorolták.
A figyelem elsősorban Raslanra összpontosult a meghallgatások tíz hónapja alatt, Gharib pedig hallgatott és elrejtette arcát a kamerák elől, csupán egy az ügyvédei által felolvasott levelet írt, melyben kifejezte együttérzését az áldozatok családjának. A férfi később felmentését kérte azzal érvelve, hogy őt és családját is megölték volna, ha nem teljesíti a rezsim parancsát.
A tárgyalás során több mint egy tucat szír férfi és nő tanúskodott a rettenetes bűncselekményekről, az ügyészek szerint ugyanis mindannyian nemi erőszakot, szexuális visszaélést, folyamatos bántalmazást ököllel; ostorral és dróttal, továbbá elektromos sokkolást szenvedtek el a börtönben. Néhány tanú neve elhallgatását kérte, míg mások parókában vagy arcukat eltakarva érkeztek meg a bíróságra, ugyanis attól tartotta, hogy a rezsim a Szíriában élő rokonaikon torolja majd meg a tanúskodást.
A France 24 arról számolt be, hogy az úgynevezett „Caesar”-aktákból származó sokkoló felvételeket először mutatták meg nyilvánosan a bíróságon, összességében 50 ezer fotót, melyeken 6786 szíriai holttest szerepel, akiket vagy halálra éheztettek vagy kínoztak az Aszad-rezsim fogolytáboraiban. A törvényszéki szakértő elemzése szerint a tragikus fotók elsöprő tárgyi bizonyítéknak számítanak az ügyben.
