Ismeretlen eredetű krátereket fedeztek fel a Naprendszer legnagyobb holdján

Korábban két misszió során is készítettek már fényképeket a Jupiter legnagyobb holdjáról: a Voyager 1 küldetés alkalmával 1979-ben lőttek néhány fotót, a Galileo űrszonda pedig az 1990-es évek elején rögzített pár felvételt.

Sajnos a képek nagy része nem ideális szögből készült, így hatalmas üres foltok maradtak, amelyekről a tudósok sokáig képtelenek voltak megállapítani, milyen felszíni struktúrákat rejthetnek, ám a technológia fejlődése megkönnyítette a felderítést. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Nem véletlen, hogy az asztronómusok izgatottak voltak, amikor a NASA Jupiter-kutató szondája, a Juno részletesen feltérképezte a hold kráterekkel borított felszínét, és ragyogó sarki fényekre bukkant a Ganymedes pólusai és egyenlítője között.

Ezek a fotók a Ganymedesen található képződményeket mutatták be, köztük azokat a közel 100 kilométer átmérőjű becsapódási krátereket, melyeket óriási aszteroidák okozhattak – mondta Geoffrey Collins, a massachusettsi Wheaton College geológusa a március 7–11. között Texasban megrendezett Hold- és Bolygótudományi Konferencián.

A felvételeken kisebb méretű kráterek is fellelhetőek, amelyek 40-50 kilométer szélesek, és nem az űrsziklákkal való ütközés, hanem valószínűleg az aktív vulkáni tevékenységek bizonyítékai lehetnek.

Azon túl, hogy a Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdja, és még a Merkúrnál is 26 százalékkal masszívabb, az egyetlen bolygó körül keringő égitest, amiről tudjuk, hogy saját mágneses mezővel rendelkezik.

A mágneses mező változásai alapján csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Ganymedesen gigantikus, akár 100 kilométer mélyen fekvő, sós vízből álló földalatti óceánok lehetnek, ami egy 150 kilométer vastag jég- és kőzetréteg alatt rejtőzhet, és annak a tényét sem zárták ki, hogy ezekben a tengerekben kialakulhatott az élet.