A Surrey-i Egyetem legfrissebb kutatása ugyanis megdöbbentő eredményeket hozott: a vizsgált kórházi mosdók felhasználóinak csaknem 45%-a nem mosott kezet a mellékhelyiség használata után. A 19 héten át tartó megfigyelés során a kutatók Dániában, a koppenhágai Bispebjerg kórház két nyilvános vécéjében helyeztek el szenzorokat a vécé- és mosdócsöveken.

A modern Aguardio szenzorok a vízáramlás és a csőhőmérséklet változásainak elemzésével érzékelték, hogy történt-e kézmosás egy adott vécéhasználatot követően. Amennyiben a kézmosó csapokat nem használták két perccel a mosdóhasználat előtt vagy négy perccel utána, az eseményt kézmosás nélkülinek rögzítették.

A mért adatok alapján az összesen 2 636 megfigyelt használat közül 1 153 esetben nem történt kézmosás – ez 43,7%-os arányt jelent. Ráadásul voltak olyan hetek, amikor a nem megfelelő higiéniai gyakorlat elérte a 61,8%-ot is. „Sokan úgy gondolják, hogy a kézmosás mára már ösztönössé vált – különösen kórházi környezetben és a COVID-19-járvány után – de adataink egyértelműen mást mutatnak” – mondta Dr. Pablo Pereira-Doel, a tanulmány vezető szerzője és a University of Surrey Üzleti Karának Human Insight Laboratóriumának társigazgatója.

Megdöbbentőek a számok

„Az egészségügyi intézményekben a kézmosás hiánya közvetlen hatással lehet a betegek biztonságára. Szükségünk van jól időzített emlékeztetőkre és célzott kampányokra, hogy visszatereljük az embereket a helyes útra.” – idézi a Medical Xpress.

A tanulmány eredményeit közlő kutatók szerint a nem megfelelő higiéniai magatartás különösen a nap elején és végén, valamint étkezési időszakok körül volt jellemző. Ez arra utal, hogy ezek az időszakok kiválóan alkalmasak lennének célzott figyelemfelhívásra, például vizuális emlékeztetőkkel, hangjelzésekkel vagy viselkedésformáló ösztönzőkkel.

A kutatást közlő intézmények között a University of Surrey Pszichológiai Tanszéke is kiemelten részt vett az értékelésben. „A kutatás egyik nagy erőssége, hogy nem önbevalláson alapul, hanem objektív szenzoralapú adatokkal dolgozik” – hangsúlyozta Benjamin Gardner professzor, aki a viselkedésváltoztatás mesterszak vezetője a Surrey-i Egyetemen. „A viselkedést célzott pontokon befolyásoló stratégiák – például egy könnyen megjegyezhető kézmosási technika, mint a Boldog születésnapot kétszeri eléneklése – segíthetnek abban, hogy a kézmosás tartós szokássá váljon.”

A kutatás középpontjában tehát nem pusztán a kézmosás hiánya áll, hanem annak súlyos következményei is – különösen olyan magas kockázatú környezetekben, mint a kórházak. „Bár az eredmények aggasztók, nem meglepők” – tette hozzá Carrie Newlands professzor, a Surrey-i Egyetem Orvostudományi Karának klinikai készségekért felelős vezetője.

„Még az olyan egyszerű viselkedések is, mint a kézmosás, könnyen kikophatnak, ha nem erősítjük őket rendszeresen. Az egészségügyben ezek a kihagyások nemcsak a betegeket, hanem az egész rendszert veszélyeztetik. Ideje túllépnünk a plakátokon és a kézfertőtlenítő állomásokon – hatékonyabb viselkedésformáló eszközökre van szükség.”