Mindenki szokott apróságokat rendelni az interneten, ám a legtöbben bele sem gondolnak abba, hogy ezek a termékek a fél világot átszelik, hogy végül a postaládánkban kössenek ki. Igen ám, de mi van azokkal a holmikkal, amik sosem érkeznek meg?
Évente mintegy 250 millió konténer szeli át az óceánokat, a Wold Shipping Council szerint pedig csak az általuk vizsgált mennyiségből átlag 1500 darab zuhan a tengerbe évente – írja az Euronews.
Legtöbbjüknek a viharokban veszik nyoma, a tengerfenékre süllyedve pedig változatos módokon szennyezik a környezetüket, tartalmukkal tovább szélesítvea az óceánok egyre csak terebélyesedő szemétszigeteit.
„Időkapszulákat hagyunk a tengerfenéken mindarról, amit vásárolunk és eladunk – talán több száz évig lesznek ott lenn. Csak azért, mert szem elől tévesztettük ezeket a konténereket, nem jelenti azt, hogy nincsenek hatalmas környezeti károkat okozó következmények” – mondta Andrew DeVogelaere amerikai tengerbiológus.
Az egyik legszörnyűbb közelmúltbeli katasztrófa Srí Lanka partjainál történt, ahol egy sérült, majd végül elsüllyedő teherhajóról rengeteg vegyi anyag ömlött a vízbe, emellett a konténerekből kiszabaduló műanyagpellet borította be a vizet, ami több száz teknős, 40 delfin, és hat bálna halálát okozta csak az első napokban.
A hosszabb távú következmények pedig a kármentesítés ellenére is megjósolhatatlanok és évszázadokig is eltarthatnak. Arról nem is szólva, hogy tízezernyi halászcsalád munkája veszett oda, ezét cserébe pedig a 65 millió eurós kártérítésnek is csak a töredékét kapták meg.
Az Allianz szerint a konténerhajók kapacitása csak az elmúlt két évtizedben megduplázódott. A nagyobb méret pedig fokozott kockázatokkal jár, ugyanis a gigantikus hajók nehezebben manőverezhetők.
Az év elején az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete két globális óceáni egyezmény módosítását fogadta el, amelyek célja az elveszett konténerek számának csökkentése és nyomon követése.
A várhatóan 2026-ban hatályba lépő módosítások értelmében a hajóknak jelenteniük kell a veszteségeket a közeli parti országoknak és a hajó lajstromozása szerinti hatóságoknak, más kérdés, hogy ezt mennyire veszik komolyan a szállítmányozók, hiszen inkább egyfajta irányelv lesz, mintsem kötelesség.
Eddig csupán részmegoldásokat láthatunk a problémákra, az Egyesült Államokban például a parti őrséggel együtt ellenőrzik a tengeri szállítmányokat a National Cargo Bureau nevű nonprofit szervezet vezetésével. Szükség is van a szigorra, hiszen korábban a veszélyes árukat szállító konténerek közel 70 százaléka megbukott a biztonsági ellenőrzésen.