Kiderült, milyen mély a Szaturnusz Titán holdjának legnagyobb metánóceánja
A Titán kétségkívül a Naprendszer egyik legérdekesebb holdja, ugyanis rengeteg óceánnal és folyóval rendelkezik, amelyekben nem víz, hanem folyékony metán csörgedezik.
A Cornell Egyetem kutatói a NASA Cassini űrszondájának adatait vették nemrég tüzetesebben górcső alá annak érdekében, hogy kiderítsék, pontosan milyen mélyek lehetnek a szóban forgó óceánok.
A Cassini–Huygens misszió során az amerikai űrhivatal 2004 és 2017 között radarfelvételeket készített a Titán felszínéről, melyek alapján bebizonyosodott, hogy a holdon Föld-szerű táj található, az atmoszférában és a talajon pedig víz helyett szénhidrogén-körforgás alakult ki.
Habár a kutatók a Titán szinte összes geológiai struktúráját a Cassini segítségével már megvizsgálták, a legnagyobb kiterjedésű metánóceánt, a Kráken-tengert még egyetlen egyszer sem sikerült lemérni, holott ebben a mélyedésben van a hold folyadéktömegének 80 százaléka.
Az űrszonda magasságmérője által feljegyzett értékek alapján végül a Cornell Egyetem tudósainak sikerült tisztább képet alkotniuk a Titán pazar tengeréről. A magasságmérő radar rádióhullámokat bocsátott ki a hold felszíne felé, majd a visszaverődő sugarak alapján meghatározta a talaj összetételét.
Mivel a hullámok eltérő módon jutnak vissza a folyadékok, illetve a szilárd anyagok felületéről, ezáltal meg lehet állapítani a folyadéktömeg mélységét, továbbá annak pontos kompozícióját.
A kutatók rájöttek, hogy a Kráken-tenger északi részén elterülő Moray Sinus torkolatnál az óceán közel 85 méter mély, összetételét tekintve pedig 70 százalékban metánból, 16 százalékban nitrogénből és 14 százalékban etánból áll.
A Kráken-tenger legmélyebb pontját képtelenek voltak meghatározni, ugyanis a tengerfenékről semmilyen jelet sem küldött a Cassini, ami két dologra utalhat – vagy teljesen más anyagokból tevődik össze az ottani folyadéktömeg, vagy olyannyira mély a tenger, hogy az összes rádióhullámot elnyeli.
Mindezekből kifolyólag körülbelül 100-300 méter mélynek becsülték meg a kutatók az óceánt, ami azt jelenti, hogy a NASA korábban belengetett 2040-es küldetése során egy robot-tengeralattjáróval könnyedén végigpásztázhatják majd a Kráken-tenger rejtélyeit.
