Kiderült, a makik végtelenül kifinomult szaglással rendelkeznek

Az American Journal of Physical Anthropology folyóiratban megjelent tanulmányból derült ki, hogy makik a szaglásukkal képesek megtalálni az erdőben tőlük több mint 50 méterre elrejtett gyümölcsöket, de csak akkor, ha a szél feléjük fújja a gyümölcs illatát. Elena Cunningham antropológus, a New York-i Egyetem molekuláris patobiológiai klinikai docense és a tanulmány vezető szerzője úgy fogalmazott, ez volt az első alkalom, hogy a kutatások bebizonyították, a főemlősök képesek csupán a szélben érzett illatok alapján tájékozódni.

Sok állat a szaglásával keresi az élelmet, azonban kevésbé volt ismeretes, hogy a főemlősök vajon képesek-e érezni a messze lévő élelem illatát, vagy inkább vizuális jelekre vagy emlékezetre támaszkodnak a következő táplálékforrás megtalálásához. Mivel sok főemlős – köztük a gyűrűsfarkú maki is, akinek étrendje gyümölcs és növények keveréke – olyan erdőkben él, ahol perifériájukat a környező fák és a lombok korlátozzák, így hasznos lenne az élelemszerzéshez az, ha képesek lennének szaglás alapján megtalálni a távoli gyümölcsöket. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

A kutatók azt tesztelték, hogy a floridai Lemur Conservation Foundation-ben élő gyűrűsfarkú maki-csoportok egyedül a szaglásukkal képesek-e már messziről észlelni a rejtett gyümölcsöket. Tartályokat rejtettek az erdő aljzatába – amelyek egy része érett, másik része nem valódi sárgadinnyét tartalmaz – adott távolságban (4 és 16 méter között) a makik által rutinszerűen használt úttól. A konténerek nem voltak láthatók az ösvényről, ezért a makiknak a szaglásukkal kellett megkeresniük a sárgadinnyét.

Az illatokat részleteiben viszi a szél, az állatok pedig ennek intenzitását figyelik a levegőben: beleszimatolnak a levegőbe egy adott helyen, majd kicsit arrébb állva újra szimatolnak, s felmérik melyik helyen volt intenzívebb a táplálék illata. A makik megtalálták a sárgadinnyét, mikor a szél feléjük fújta a gyümölcs aromáját, a gyümölcsillat észlelésekor ugyanis a makik a gyümölcs felé haladva egy vagy több helyen megálltak megszimatolni a levegőt. Olykor, miután észlelték az illatot, a makik visszatértek olyan helyekre, ahol korábban már megtalálták az elrejtett sárgadinnyét, mielőtt folytatták volna az illat nyomon követését, ami arra utal, hogy az illatok felidézhetik a korábbi étkezések emlékeit.

Míg a távolabb elhelyezett sárgadinnyéket több időbe került megtalálniuk, akkor is megtalálták a gyümölcsöt, mikor az a legtávolabbi ponton volt. Talán nem meglepő, de a makik hozzá sem nyúltak a hamis sárgadinnyékhez, egyáltalán nem is keresték azokat. Cunningham úgy értékelte a tanulmányt, a makik képesek voltak észlelni a sárgadinnye illatát az erdő komplex egyéb behatásai között, és sikeresen megtalálták az elrejtett gyümölcsöket. Az eredmények azt mutatják, hogy a szaglás alkalmazható a távoli forrásokból érkező jelek megválaszolására, mely kritikus szerepet tölt be a makifélék táplálkozásában.