A vizsgálatot Jan de Jonge professzor, az Eindhoveni Műszaki Egyetem munkapszichológusa és sportpszichológusa vezette, aki egyben a Dél-Ausztráliai Egyetem vendégprofesszora is. A 425 szabadidős futó bevonásával készült felmérés eredményei egyértelműek voltak.

„Kutatásunk azt mutatja, hogy a rossz alvók 1,78-szor nagyobb valószínűséggel számoltak be sérülésekről, mint azok, akik stabil, jó minőségű alvással rendelkeztek, és 68%-os valószínűséggel szenvedtek sérülést egy 12 hónapos időszak alatt. Ez erős emlékeztető arra, hogy mennyire fontos a pihenés, legalább annyira, mint az edzés intenzitása.” – hangsúlyozta a professzor.

Az alvás, mint hiányzó láncszem

A kutatás szerint a futók gyakran a kilométerek számát, a táplálkozást és a regenerációs stratégiákat helyezik előtérbe, miközben az alvás háttérbe szorul. „Az alvás létfontosságú biológiai folyamat, ami lehetővé teszi a test és az elme számára, hogy alkalmazkodjon az edzés fizikai és mentális követelményeihez. Ha az alvás megszakad vagy elégtelen, a szervezet képessége a szövetek helyreállítására, a hormonok szabályozására és a koncentráció fenntartására csökken, ami növeli a sérülés kockázatát.” – idézte a cikkében a Science Daily

A sérülések gyakorisága

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a futók akár 90%-a is megsérülhet pályafutása során, ami jelentős egészségügyi költségekkel és munkából való kieséssel járhat. Azok, akik nehezen aludtak el, gyakran felébredtek éjszaka, vagy ritkán érezték magukat kipihentnek, sokkal hajlamosabbak voltak sérülésekre. Ezzel szemben a rendszeres alvási szokásokat fenntartó és kipihent futók jóval kevesebb problémát tapasztaltak.

A professzor hangsúlyozta, az eredmények nemcsak a szabadidős, hanem a versenysportolók, edzők és egészségügyi szakemberek számára is fontos tanulságokat hordoznak. „Gyakran feltételezzük, hogy a több edzés jobb teljesítményt jelent, de ez nem feltétlenül igaz. A futóknak – különösen azoknak, akik az edzést munkával, családdal és társas kötelezettségekkel egyensúlyozzák – valójában több alvásra lehet szükségük, mint az átlagos felnőtteknek, hogy megfelelően regenerálódjanak. Az alvást teljesítmény-prioritásként kell kezelni, nem pedig utólagos tényezőként.”

A szakértők általánosan napi hét–kilenc óra alvást javasolnak, sportolóknak pedig ennél is többet, akár rövid nappali szundikálásokkal kiegészítve. Az alvásminőség javítására ajánlott a rendszeres lefekvési idő betartása, a képernyőhasználat korlátozása elalvás előtt, a koffein és alkohol mérséklése, valamint a csendes, hűvös környezet biztosítása.

De Jonge összegzésként így fogalmazott: „Az alvás minősége és mennyisége egyaránt fontos, de a mennyiség gyakran adja az alapot. Az alvást nemcsak regenerációs eszközként kell elismerni, hanem potenciális előrejelzőként is a sérülékenység szempontjából a szabadidős sportokban.”