Jogi szakértők a világ minden tájáról közösen kidolgozták az ökocídium „történelmi” meghatározását, amelyet a nemzetközi büntetőbíróság a környezet elleni legsúlyosabb bűncselekmények üldözése céljából kíván elfogadni.

A kedden bemutatott törvénytervezet szerint az ökocídium „jogellenes vagy szándékos cselekmény, amelyet annak tudatában követtek el, hogy a cselekmény által okozott súlyos és széles körű vagy hosszú távú környezeti károk jelentős valószínűséggel bekövetkezhetnek a jövőben”.

A Stop Ecocide Alapítvány kezdeményezése azon aggodalmak közepette született meg, hogy a világ vezetői nem tesznek eleget az éghajlati és ökológiai válság kezelése érdekében. Ha az NBB tagjai elfogadják, ez lenne az ötödik bűncselekmény, amelyet a bíróság üldöz – a háborús bűnök, az emberiség elleni bűncselekmények, a népirtás és az agresszió bűntette mellett –, és az első új nemzetközi bűncselekmény az 1940-es évek óta, amikor a náci vezetőket a nürnbergi perben vád alá helyezték.

Philippe Sands, a University College London professzora, aki társelnöke volt annak a testületnek, amely az elmúlt hat hónapot a definíció kidolgozásával töltötte, elmondta:

„A négy másik bűncselekmény mindegyike kizárólag az emberi jólétre összpontosít. Ez természetesen szintén ezt teszi, de egy új, nem antropocentrikus megközelítést vezet be, nevezetesen a környezetet helyezi a nemzetközi jog középpontjába, ami eredeti és innovatív. Számomra a legfontosabb ebben a kezdeményezésben az, hogy része annak a szélesebb körű folyamatnak, amely a köztudat megváltoztatására irányul, annak felismerésére, hogy kapcsolatban állunk a környezetünkkel, jólétünk a környezet jólététől függ, és hogy különböző politikai, diplomáciai, de jogi eszközöket is be kell vetnünk a környezet védelmének elérése érdekében”.

Az ökocídiumról szóló törvényt már évtizedek óta vitatják, a néhai svéd miniszterelnök, Olof Palme 1972-ben az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciáján szorgalmazta a koncepciót. A közelmúltban az ökocídiumot a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó 1998-as római alapokmányba is be akarták illeszteni, de aztán elvetették az ötletet. Polly Higgins skót ügyvédnő 2019-ben bekövetkezett halála előtt egy évtizedes kampányt vezetett azért, hogy az ökocídiumot emberiség elleni bűncselekményként ismerjék el – írja a Guardian.

A testület tagjai, akik között szamoai, ecuadori és amerikai szakértők is voltak, bíznak abban, hogy most jött el a megfelelő idő a megállapodásra. A másik társelnök, Dior Fall Sow, az ENSZ jogásza és volt szenegáli ügyész elmondta:

„A környezetet világszerte fenyegetik a benne okozott nagyon súlyos és tartós károk, amelyek veszélyeztetik a benne élő emberek életét. Ez a meghatározás segít hangsúlyozni, hogy bolygónk biztonságát nemzetközi szinten kell garantálni. A jelenlegi helyzetben, amikor a környezet súlyos károsítása egyre nagyobb jelentőséggel bír, és számos államot érint, támogatásukat elnyerhette az ökocídium bűncselekményének ezen új meghatározása. Gondolhatunk többek között a fejlődő szigetországokra, amelyek a vállalatok által elkövetett ökológiai ökocídiumok áldozatai”.

Több kis szigetország, köztük a csendes-óceáni Vanuatu és az Indiai-óceánon található Maldív-szigetek 2019-es éves közgyűlésén az ökocídium bűncselekményének „komoly megfontolására” szólított fel. Emmanuel Macron francia elnök és a pápa is támogatta az ötletet, és más európai országok is kifejezték érdeklődésüket. Az NBB-t bírálták már, hogy nem vizsgálja ki a súlyos környezeti bűncselekményeket. 2016-ban azt mondta, hogy a meglévő bűncselekményeket – például az emberiség elleni bűncselekményeket – tágabb kontextusban fogja értékelni, hogy az a környezetpusztítást és a földrablást is magában foglalja.

Sands elmondta, hogy a testület néhány tagja azt szorgalmazta, hogy a definícióban kifejezetten említsék meg az éghajlatváltozást, de ezt elvetették, mert meg akarták nehezíteni az országok – és a vállalatok – számára, hogy ellenezzék a javasolt új törvényt. Ehelyett „egy olyan definíciót alkottak, amely a legkirívóbb cselekményeket érinti, de nem fogja meg azokat a mindennapi tevékenységeket, amelyekben oly sokan közülünk, régiók, népek és országok vesznek részt, és amelyek hosszú távon jelentős károkat okoznak a környezetnek„.

Az ökocídium lehetséges példáiként említette a határokon átívelő nukleáris baleseteket, a nagy olajkatasztrófákat és az amazóniai erdőirtást, de kisebb földrajzi léptékben egy-egy jelentős védett faj, például a két megmaradt északi szélesszájú orrszarvú jogellenes vadászatát is. Jojo Mehta, a Stop Ecocide Alapítvány munkatársa szerint ez „történelmi pillanat”, és hozzátette: