Jefferson Louis az angol alsóbb ligák emblematikus alakjának tekinthető, aki 46 évesen végleg szögre akasztotta a stoplist, miután 51 különböző klubban fordult meg. Karrierje 1996-ban indult a Risborough Rangers csapatánál, és utoljára a Thame United mezében láthattuk, ahol három különböző alkalommal is megfordult a kivételes pályafutása során.

„Az volt az álmom, hogy profi futballista legyek” – mesélte Louis a BBC Radio Oxfordnak. „Játszhattam nagyszerű stadionokban, nagyszerű játékosokkal, és később, az utazásaim során rengeteg kedves emberrel találkoztam. Ez adott erőt a későbbi éveimben is.” Bár a legtöbb szurkoló számára talán csak egy név a sok közül, Louis példája bizonyítja, hogy a futball nemcsak a Premier League-ről szól, hanem a szenvedélyről, kitartásról és az elhivatottságról is.

Az Oxford United színeiben 64 mérkőzésen 10 gólt szerzett, bár a legemlékezetesebb pillanata kétségtelenül az volt, amikor 2002-ben az FA-kupa második fordulójában győztes fejes gólt szerzett a rivális Swindon Town ellen. Ez a találat lehetőséget adott arra, hogy Oxford a harmadik körben Louis gyerekkori kedvence, az Arsenal ellen léphessen pályára a legendás Highburyben, amit sosem feled. „A Swindon elleni meccs előtt nem is fogtam fel, hogy mekkora ellentét van a két csapat között. Amikor betaláltam, a Kassam Stadium olyan hangos volt, mint még soha, majd a sorsolásnál az Arsenal jött, és ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni.”

Sok mindent megélt a pályán, és azon kívül is

A pályán kívüli életében Louis szintén példaértékű utat járt be. Jelenleg a Slough Town FC-nél dolgozik asszisztens edzőként, ahol a csatárok trenírozása mellett a fiatal játékosok mentora. A klub szerint Louis tapasztalata rendkívül értékes, és hatalmas hatással van a következő generáció fejlődésére. „A stoplik most már a szekrényben maradnak. Nem játszom többé, legfeljebb edzésen mutatok pár dolgot a srácoknak, de eljött az idő a pihenésre.”

Nemcsak edzőként, hanem nevelőként is aktívan részt vesz a közösség életében. Egy tanulási nehézségekkel küzdő, iskolából kirekesztett fiatalokat segítő intézményben dolgozik, ahol saját fiatalkori hibáiból tanulva próbál példát mutatni a fiataloknak. „22 évesen kerültem börtönbe veszélyes vezetés miatt, de ma már tudom, hibáznunk kell ahhoz, hogy tanuljunk. Ezt mondom a gyerekeknek is. Ha egyetlen fiatalnak is tudok segíteni, olyan érzés, mintha gólt szereznék. A világ tetején érzem magam.”

Jefferson Louis története sokkal több, mint egy hosszú futballkarrier. Ez egy történet az újrakezdésről, a küzdelemről és arról, hogy az álmok akár több száz kilométerrel és 51 klubbal később is beteljesülhetnek. Ahogy ő maga is mondja: „Még ma is hívnak menedzserek, hogy játsszak, és ez talán azt jelenti, hogy valamit jól csináltam.”