Mindössze tizenhét napig tartott Ali Laridzsani tényleges hatalma Irán élén, miután február 28-án izraeli rakétacsapás végzett Ali Hamenei ajatollahhal, az Iszlám Köztársaság legfelsőbb vezetőjével, majd kedden ő maga is célzott légicsapás áldozata lett.

A támadás során életét vesztette a Forradalmi Gárdához tartozó, hírhedt Baszidzs milícia parancsnoka is, ami tovább mélyítette a már így is súlyos vezetői válságot.

Egyre csak fogyatkoznak

A háború kezdete óta több meghatározó iráni tisztségviselő is meghalt, köztük a Nemzetvédelmi Tanács vezetője, a Forradalmi Gárda főparancsnoka, a védelmi miniszter és a hírszerzés irányítója, ami alapjaiban rengette meg a teheráni hatalmi struktúrát.

A vallási vezetés ezt követően Hamenei fiát, Mojtaba Hameneit választotta meg legfelsőbb vezetőnek, aki azonban apja, felesége és fia halála óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt, sőt Donald Trump amerikai elnök is úgy nyilatkozott, nem biztos abban, hogy Mojtaba életben van.

Egyre nagyobb a bizonytalanság

A kialakult bizonytalanság közepette egyre több szakértő állítja, hogy a tényleges irányítás fokozatosan az Iráni Forradalmi Gárda keményvonalas parancsnokainak kezébe kerül, akik várhatóan saját köreikből emelnek újabb radikális vezetőket. Elemzők szerint ahogyan Hamenei utódja is Hamenei lett, úgy Laridzsani helyére is nagy eséllyel egy hasonló hátterű és irányultságú politikus kerülhet – összegzett a New York Post.

Jigal Karmon, az izraeli Közel-Kelet Médiakutató Intézet elnöke szerint Ali Laridzsani testvére, Szadek Laridzsani az egyik legesélyesebb jelölt, mivel a Forradalmi Gárda olyan vezetőt akar, aki együttműködik velük, és nem jelent számukra riválist. Karmon úgy fogalmazott, hogy „lehet jelölt, mert a Forradalmi Gárda keményvonalast akar. Olyan embert keresnek, aki velük halad, velük mozog és együttműködik velük”, majd hozzátette, hogy „nem versenytársuk, hanem partnerük lenne”.

Megszólalt egy elemző is

Janatan Szajeh, a Foundation for Defense of Democracies iráni elemzője szintén Szadek Laridzsanit tartja valószínű befutónak, különösen azért, mert jelenleg a Legfőbb Érdekegyeztető Tanács vezetője, amely tanácsadó szerepet tölt be a legfelsőbb vezető mellett, emellett nagyajatollahként és a sah rendszerével szemben álló családi háttérrel is erős legitimitással bír a rendszer keményvonalas köreiben.

Más elemzők szerint Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök is esélyes lehet, aki korábban a Forradalmi Gárda légierejének parancsnoka volt, és rendszeresen az „Halál Amerikára, halál Izraelre” jelszót skandáló parlamenti ülések élén tűnt fel az állami televízióban. Ghalibafot sokan Mojtaba Hamenei, az államigazgatás és a Forradalmi Gárda közötti összekötő kapocsként tartják számon.

Messze nem egyszerű a helyzet

Bár formálisan egy háromtagú tanács vette át az ország irányítását Maszúd Pezeskian elnök, Alireza Arafi ajatollah, az Őrök Tanácsának vezetője és Gholám-Hoszein Mohszeni-Ezsei főbíró részvételével, megfigyelők szerint az elmúlt években a valódi hatalom következetesen a Forradalmi Gárdánál összpontosult, és ez a tendencia most tovább erősödhet.

Mona Jakubián, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Közel-Kelet programigazgatója úgy látja, hogy egyre inkább egy csonka, keményvonalas és a Forradalmi Gárdához szorosan kötődő iráni rezsim körvonalazódik. Laridzsani korábban pragmatikusabb politikusként volt ismert, ám az utóbbi években ő vezette az atomtárgyalásokat és a rendszerellenes tüntetések brutális leverését, amelyek során ezrek haltak meg az utcákon, míg másokat bebörtönöztek, megkínoztak vagy kivégeztek.

A sötét jövő

Vali Naszr, a Johns Hopkins Egyetem professzora az X közösségi oldalon arról írt, hogy „minden egyes merénylet az Egyesült Államok és Izrael részéről Irán vezetésének további radikalizálódását idézi elő”, ami szerinte „sötét jövőt jelent Irán, az irániak és a térség számára, és végső soron még nehezebbé teszi az Egyesült Államok számára, hogy kilépjen a régió végtelen konfliktusaiból”.

Ugyanakkor több elemző arra figyelmeztet, hogy az új vezetők személyes kockázata drámaian megnőtt, hiszen a legmagasabb rangú tisztségviselők sorozatos likvidálása azt üzeni a hatalmi elit tagjainak, hogy pozíciójuk immár közvetlen életveszéllyel jár. Khoszro Iszfaháni szerint az ilyen műveletek világossá teszik a rezsim számára, hogy két lehetőség maradt, „a teljes megsemmisülés vagy a teljes megadás”.