A húsvét az egyik legjobb alkalom a kisállattartással járó felelősség megtanítására

Minden húsvéti időszak után tömegével kerülnek menhelyre, rosszabb esetben az utcára nyulak ezrei, mivel a szülők a lelkes és meggondolatlan vásárlás után jönnek rá arra, hogy sokkal nagyobb feladat a gondozásuk, mint ahogy azt elképzelték. Ráadásul nagyon érzékeny kisállatok, így még azoknak is komoly felelősség a tartásuk, akik ténylegesen felkészültek rá.

Legtöbbször azonban erről sajnos szó sincs. Hiába a rengeteg felhívás, a szaporítók állnak nyerésre, apróhirdetések sokaságán keresztül árulják néhány ezer forintokért a ketrecekbe zsúfolt, oltás nélküli törpenyulakat, az emberek ingerküszöbét pedig egyszerűen nem éri el, hogy a „nyúl nem játék”.

Mert ha a gyereknek élő nyuszi kell, akkor megkapja! Olcsó, aranyos, a kicsik örülnek neki. Két napig. Pedig a húsvéti időszak lenne a tökéletes alkalom arra, hogy a gyerekek elsajátítsák a felelős állattartás alapjait, hogy egy nyúl, egy macska, vagy éppenséggel egy kutya évekig, évtizedekig tartó gondoskodást kíván.

Azt is nagyon fontos kiemelni, hogy sosem a gyerek a hibás, ha valamit kér és azt azonnal megkapja. Így a döntés, hogy jó irányba tereljék a kicsiket és az elutasítás miatti hiszti helyett inkább tudatosuljon bennük a kérésük súlya, teljes egészében a szülők hozzáállásán múlik, amit a következő generációk is tovább fognak vinni. Legyen a példa akár rossz, akár jó.

A menhelyek teli vannak, a szaporítók minden szívfájdalom nélkül adják el a kisállatokat némi haszon reményében, mit sem törődve azzal, hogy mi lesz a sorsuk. A háziállatok tartása persze nem valami ördögtől való dolog és lehet jól is csinálni, ehhez azonban ott kellene elkezdeni, hogy a több százezres, túltenyésztett kisállatok helyett együtt elmenjen a család a legközelebbi menhelyre, segítsen nekik állateledellel, egy-egy fuvarral, jó szóval.

Majd ezt követően kérdezni, tájékozódni a tartással járó feladatokról, aztán ha minden jól megy, és megvannak a felelősségtudat alapjai, a végén örökbe lehet fogadni egy megárvult állatot. Ugye, mennyivel jobban hangzik? És ami az egészben a legjobb: minél többen gondolkodnak így, annál kevesebb állat fog szenvedni!