Revizionista törekvés a határon túli magyar kultúra támogatása? Demeter Szilárdnak ilyet nem mondhat a román állam
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt Gulyás Márton vendége a Partizánban, ahol teljes Kárpát-medencei magyarság kultúrája kapcsán mondott néhány fontos gondolatot.
Fotó:
Demeter Szilárd, a Petõfi Irodalmi Múzeum (PIM) fõigazgatója, miniszteri biztos 2020. január 21-én dolgozószobájában, ahol interjút adott az MTVA újságírójának.
MTI/Koszticsák Szilárd
„A magyar kultúra nem áll meg Magyarország határainál. Van egy ezeréves múltunk, amiből száz éve vagyunk szétszakíttatva különböző országokba. (…) A magyar kultúra nem ismeri azokat a kartográfiai realitásokat, amelyekben mi egyébként élünk, és amelyek a magyar adófizetők jelentős részében mentális határokat is jelentenek“
– fejtette ki.
Demeter arról beszélt, hogy úgy gondolja, azt kellene tudni elérni, hogy természetes legyen Magyarország számára, hogy a jelenlegi határokon túl is van magyar múlt, magyar jelen, és azon dolgoznak, hogy legyen jövő is.
Ennek kapcsán vetette fel Gulyás Márton, hogy mi van akkor, ha a román állam ezt nem így gondolja? „Ne haragudjon, Demeter úr, de ez gyakorlatilag revizionista törekvés.“
Demeter azonnal reagált: neki ezt 37 évig mondták, „az a román állam, amely egyébként az én román adófizetői minőségét másodlagos állampolgári minőséggé tudta átkonvertálni“.
„Nekem egzisztenciális tapasztalatom az, amikor nem tudok anyanyelvemen megszólalni különböző hivatalokban, ne adj’ Isten, kórházban nem tudom anyanyelvemen elmondani azt, hogy mi a problémám“ – jegyezte meg.
„A román állam ilyen szempontból nekem egyrészt a saját egzisztenciális történetem okán sem mondhat ilyen, másrészt pedig azért mégiscsak egy történelmi realitás az, hogy ezer éven keresztül a Kárpát-kanyaron inneni részt, a történelmi Erdélyt, a Bánságot és a Partiumot azért Budapestről formáltuk“
– tette hozzá
Gulyás Márton másképp is feltette a kérdést: ezt a feladatot a környező államok kormányainak segítségével kell megvalósítani, vagy azok nélkül, tekintve, ahogy korábban Demeter is kifejtette, a román állam nem tett valami sokat az elmúlt száz évben az erdélyi magyar kultúra erősítéséért.
Elmondta, hogy ebben a kérdésben nem nagyon lehet a környező országokra számítani, azonban az Európai Uniónak van egy olyan irányelve, amely kimondja, hogy a kulturális támogatások határokon átnyúlva is megvalósulhatnak – tehát egy anyaország gyakorlatilag feltételek nélkül támogathatja a más országokban élő nemzetrészeit.
Később még hozzátette, arra a felvetésre, hogy „a világ legjobb dolga magyarnak lenni“, hogy számukra „nem azért fontosabb a magyar kultúra, mint a román, szerb, német, francia, olasz, bármelyik másik, mert jobb, mint az – hanem mert a miénk. Ezek vagyunk mi.“
