61 éve ezen a napon jutott el a világűrbe Ham, a csimpánz

Hamet 1957-ben fogták el Kamerumban, majd a Miami Rare Bird Farmra szállították, ahonnan 1959 júliusában az új-mexikói Alamogordóban található Holloman Légitámaszpontra vitték, hogy a Mercury-projekt részeként űrrepülésre képezzék ki.

A főemlőst akkortájt még Changnak hívták, csak a misszió idejére nevezték át Hamre, ami a bázishoz kötődő Holloman Aero Medical kifejezés rövidítése volt. Hamet más csimpánzokkal – például Minnie-vel és Enosszal – együtt hozzászoktatták a hosszú ideig tartó, egy helyben való üléshez, és arra tanították őket, hogy fényjelzésekre reagálva irányítókarokat működtessenek.

A 18 hónapos kiképzés után Hamet választották ki az életveszélyesnek számító misszióra – akkortájt még a NASA mérnökei sem tudták, pontosan milyen erőhatások érhetik őt az univerzumban. Végül 1961. január 31-én, a floridai Cape Canaveralben lévő kilövőállomásról, több órás várakozást követően a Mercury–Redstone–2 küldetés részeként a Redstone MRLV MR-2 hordozórakétával eljuttatták a kozmoszba.

A csimpánz repülése nagyjából 16 és fél percig tartott, míg 6 és fél percen át tartózkodott a súlytalanság állapotában, miközben körülbelül 9 330 km/órás sebességgel száguldozott Föld körüli pályán, 250 kilométeres magasságban.

Szinte hihetetlen, de az óriási sebesség, a mikrogravitáció és az elképesztő G-erők ellenére Ham tökéletesen teljesítette feladatát, és épségben visszatért a Földre, mégpedig a rakétáról leváló kapszula fedélzetén, ami a floridai partvidék közelében landolt.

A hős főemlős csodával határos módon túlélte a küldetést, a megpróbáltatásokhoz képest viszonylag nyugodtan és mosolygósan fogadta a kimentésére siető alakulatokat.

A többi űrcsimpánzzal ellentétben Ham megmenekült az orvosbiológiai kutatásoktól, 1963-ban került a Smithsonian Nemzeti Állatkertbe, ahol 17 évig élt, később elszállították az Észak-Karolinai Állatkertbe, ahol történelmi űrrepülése után 22 esztendővel később, 1983. január 18-án, 26 éves korában elpusztult.