Nukleárishulladék-temetőt épít Svájc, mélyen a földfelszín alatt
Ha a projekt megvalósul, az ország csatlakozhat ahhoz az elit klubhoz, amelynek tagjai földalatti tárolókban oldják meg a radioaktív hulladék biztonságos, hosszú távú tárolását.
Fotó: Jellybeens4 / Twenty20 A radioaktív hulladék felszíni tárolása kockázatos vállalkozás, a svájciak azonban úgy gondolják, megtalálták a megoldást: a kiégett nukleáris üzemanyagot mélyen a föld alatt helyezték el. A 300 méterrel a felszín alatt található Mont Terri nemzetközi laboratórium azért épült, hogy tanulmányozza a radioaktív hulladák agyagba temetésének hatásait.
A mintegy 1,2 kilométer hosszú, alagutakból álló földalatti létesítményben az út mentén körülbelül 5 méter magas fülkéket helyeztek el, amelyek kis mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaznak, és különféle tárolási módokat szimulálnak, miközben több ezer érzékelő figyeli őket.
Több mint 170 kísérletet hajtottak végre a folyamat különböző fázisainak szimulálása érdekében – beleértve a hulladék elhelyezését, az alagutak lezárását és megfigyelését -, valamint minden elképzelhető fizikai és kémiai hatás reprodukálása végett – számolt be a The Straits Times.
Szakértők szerint 200 000 év szükséges hozzá, hogy a legmérgezőbb hulladék radioaktivitása is visszatérjen a természetes szintre. Christopne Nussbaum geológus, a laboratórium vezetője elmondta, a kutatók azt próbálják meghatározni, milyen lehetséges hatások léphetnek fel „a közel egymillió éves tárolás során”. Hozzátette, ez az az időtartam, amire szükség van a biztonságos elzárás biztosításához, az eddigi eredmények pedig pozitívak.
Már 3 leendő telephelyet is azonosítottak északkeleten, a német határ közelében, a svájci atomerőművek üzemeltetői pedig várhatóan szeptemberben választják ki az általuk preferált opciót. Svájc kormányának 2029-ben kell meghoznia a végső döntést, de nem valószínű, hogy övé lesz az utolsó szó, a demokrácia jegyében ugyanis valószínűleg népszavazásra kerül a kérdés.
Az elhúzódó folyamat ellenére a Greenpeace környezetvédelmi aktivistái szerint Svájc így is túl gyorsan halad, számtalan technikai kérdést ugyanis még nem sikerült megoldani. Florisan Kasser, az aktivista csoport nukleáris kérdésekért felelős vezetője szerint még várni kell, hogy kiderüljön, a meglévő rendszerek „garantálják-e, hogy száz, ezer vagy százezer év múlva sem lesz radioaktív sugárzás”.
„A szekeret kötjük a ló elé, mert bár számos kérdés még megválaszolatlan, már keressük a helyszíneket a tárolóhelyek létesítésére”
– mondta Kasser.
Hozzátette, Svájcnak azt is mérlegelnie kell, hogyan jelezze, hol találhatók ezek a helyszínek, hogy az emberek több száz év múlva is tisztában legyenek a veszélyekkel.
Nem Svájc az első ország, amely földalatti tárolóban tervezi elhelyezni a radioaktív hulladékát; Finnország már épített egy gránittárolót, Svédország pedig januárban adott zöld utat egy saját telephely létesítésére, szintén gránitban. A következő Franciaország, amelynek Cigeo projektje az Országos Radioaktív Hulladékkezelési Ügynökség vezetésével a sugárzó hulladékot a föld alatt, agyagban kívánja tárolni, az építési engedélyeztetésére vonatkozó kérelmet már benyújtották.
Svájc nukleáris hulladékának átmeneti tárolásáért most az 1972-ben alapított Radioaktív Hulladékokat Ártalmatlanító Országos Szövetkezet, vagyis a NAGRA felel az állammal közösen. A fukusimai balesetet követően a kormány úgy döntött, reaktorai addig működhetnek, ameddig biztonságosak maradnak.
Az előrejelzések szerint 83 000 köbméter radioaktív hulladékot kell majd elásni, a földalatti nukleárishulladék-temető feltöltését pedig 2060-ra kell elkezdeni. A megfigyelési időszak több évtizedet ölel fel, mielőtt a 22. században valamikor lezárnák a helyszínt.
„Ez az évszázad projektje: 50 éve végezzük a tudományos kutatást, és most 50 évünk van a projekt engedélyezésére és realizálására”
– mondta Felix Glauser, a NAGRA szóvivője.
