A Föld eleinte a felszíntől a középpontig perzselően meleg volt, és magmaóceánok borították, de ahogy kívülről befelé hűlt, szilárd kőrétegeket alakított ki. A mag még mindig hatalmas mennyiségű hőt bocsát ki a köpenybe, ami olyan létfontosságú folyamatokat mozgat, mint a lemeztektonika és a vulkanizmus, azonban idővel veszít forróságából.

Hogy ez pontosan mennyi ideig fog tartani, egyelőre rejtély – az újonnan megjelent tanulmány szerzői egy kulcsfontosságú ásvány, a bridgmanit vizsgálatával kerestek némi választ a kérdésre. A külső mag és az alsó köpeny közötti határréteg nagyrészt bridgmanitból áll, így annak a vizsgálata, hogy ez az ásvány mennyire jól vezeti a hőt, jelentős hatással lehet a bolygóra, a probléma csupán az, hogy az ilyen mérések összegyűjtése felettébb nehéz feladat laboratóriumi körülmények között.

A kutatók bridgmanitmintákat helyeztek egy gyémánt cellába, amelyet lézerrendszerrel fűtöttek, hogy szimulálják a Föld mélyén uralkodó intenzív nyomást és hőmérsékletet, ezután egy optikai abszorpciós rendszer segítségével megmérték a hővezető képességét.

A kutatócsoport megállapította, hogy a szóban forgó ásvány körülbelül másfélszer jobban vezeti a hőt, mint azt korábban gondolták, ami viszont azt jelentené, hogy a hő könnyebben jut át a magból a köpenybe, felgyorsítva ezzel a Föld belsejének lehűlési ütemét.

Mindez idővel még gyorsabbá válhat: ahogy a bridgmanit lehűl, egy másik ásvánnyá, mégpedig poszt-perovszkittá alakul át, amely sokkal jobb hővezető, így amikor ez az új ásvány kezd dominálni, a Föld belseje még gyorsabban lehűlhet.

Bár a kutatók nem tudják biztosan, hogy ez a folyamat mennyi ideig tarthat, fontos megjegyezni, hogy a gyorsulás geológiai időskálán történik – lehet, hogy a Föld belseje jóval gyorsabban lehűl, mint azt korábban feltételezték, viszont ez még mindig több milliárd év alatt fog bekövetkezni.