Ezek az észlelések egy hatalmas populációt tártak fel az aktív galaxismagokból (AGN), amiket a csillagászok „Little Red Dots” (LRD) néven emlegetnek, utalva apró méretükre és mélyvörös színükre.

A vöröseltolódás-mérések alapján ezek az objektumok az Ősrobbanás után mindössze 0,6–1,6 milliárd évvel, vagyis 13,2–12,2 milliárd évvel ezelőtt léteztek. Tanulmányozásuk máris alapvető új felismeréseket hozott a korai Univerzumról, beleértve a szuper nagy tömegű fekete lyukak (SMBH) kialakulásának módját és a sötét anyag szerepét a galaxisok születésében – írja az Universe Today.

A Webb közép-infravörös képalkotó műszerével (MIRI) készült új felvételek most először mutatták meg hosszúhullámú infravörös fényben a Hubble Ultra Deep Field (HUDF) területét, amely több LRD-t is tartalmaz. Egy nemzetközi kutatócsoport az Astronomy & Astrophysics folyóiratban publikált tanulmányában ismertette, hogy ezek a képek új részleteket tárnak fel arról, miként formálódtak az első galaxisok több mint 13 milliárd évvel ezelőtt.

Újabb döbbenetes felfedezésekre jutottak a csillagászok

A kutatás a MIRI European Consortium keretében zajlott, amely több ezer csillagászt fog össze olyan intézményekből, mint a Max-Planck-Institute for Astronomy, a Centro de Astrobiología, a Cosmic Dawn Center vagy az Európai Űrügynökség (ESA). A MIRI Deep Imaging Survey (MIDIS) során a HUDF-et közel 100 órán át figyelték meg – ez a Webb eddigi leghosszabb, egyetlen szűrővel végzett extragalaktikus megfigyelése.

Göran Östlin, a Stockholmi Egyetem csillagászprofesszora és a tanulmány vezető szerzője az ESA közleményében így fogalmazott: „A képeken a számunkra ismert legtávolabbi galaxisokat láthatjuk. Megfigyeléseink egyedisége abban rejlik, hogy közepes hullámhosszú infravörös fényben, rendkívül hosszú, közel 100 órás expozíciós idővel készültek. Ez lehetővé teszi, hogy rendkívül távoli galaxisokat tanulmányozzunk, amelyek több mint 13 milliárd éve bocsátották ki fényüket, az Univerzum kezdetéhez közel.”

A kutatócsoport mintegy 2500 fényforrás – döntő többségében távoli galaxis – fotometriáját és vöröseltolódását határozta meg. Az adatok révén becslések készülhetnek arra, hány csillag született közvetlenül az Ősrobbanás után, és vizsgálhatóvá válnak a nagy mennyiségű csillagközi port tartalmazó, úgynevezett „poros galaxisok” is, amelyek a szupernagy tömegű fekete lyukak magjait rejthetik, és csak infravörös fényben láthatók.

Egyre több mindent látni a technika által

Jens Melinder, a tanulmány társszerzője kiemelte: „A MIRI lehetővé teszi, hogy átlássunk a por fátylán, és megfigyeljük, mi rejtőzik mögötte. Az ilyen típusú galaxisok vizsgálatával megérthetjük, milyen gyorsan alakultak ki a por alkotóelemeit képező nehezebb elemek a korai Univerzumban, és hogyan fejlődtek a forró porgyűrűvel körülvett szupernagy tömegű fekete lyukak.”

„Teljesen új adatokat adtunk hozzá, amiket a jövőben a galaxisfejlődést és az első galaxisok kialakulását kutató szakemberek használhatnak. A HUDF az égbolt egyik legjobban megfigyelt területe, ezért nagy értéke van annak, hogy képeinket elérhetővé tesszük. Arra számítunk, hogy sokan fogják használni őket.”

A Webb-űrteleszkóp eredményei új fejezetet nyitnak a kozmológiai kutatásokban, és alapjaiban formálhatják át a galaxisok és a kozmikus struktúrák születéséről alkotott képet.