A monumentális, 18 kilométer hosszúságú Fehmarnbelt alagút kivitelezése jelenleg is gőzerővel zajlik a Balti-tenger alatt, amelynek műszaki megoldása jelentősen eltér a hagyományos alagútépítési módszerektől. A grandiózus projektben az alagútszakaszokat ugyanis nem a tengerfenék kőzeteibe fúrják, hanem előregyártott elemekből állítják össze a tenger mélyén.

A beruházás fő építési területe a dániai Lolland sziget délkeleti partvidékén található, ahol egy több mint 500 hektáros komplexumban gyártják az alagút elemeit. „Hatalmas létesítményről beszélünk” – mondta Henrik Vincentsen, a kivitelezést végző állami tulajdonú Femern vezérigazgatója.

Az alagút egyedi építési technológiája abban rejlik, hogy a 217 méter hosszú és 42 méter széles elemeket vasbetonból készítik, majd ezeket a tengerfenékre helyezve kapcsolják össze. „Minden tekintetben rekordokat döntünk ezzel a projekttel” – nyilatkozta Vincentsen. „Noha korábban is készültek már süllyesztett alagutak, ilyen léptékben még soha nem valósult meg hasonló beruházás.”

A nagyszabású fejlesztés 7,4 milliárd eurós költségvetésének jelentős részét Dánia állja, míg az Európai Bizottság 1,3 milliárd euróval járul hozzá a megvalósításhoz. A projekt az Európai Unió átfogó közlekedésfejlesztési stratégiájának része, amelynek célja a kontinensen belüli összeköttetések javítása és a légi forgalom csökkentése.

Forradalmi változások a közlekedésben

Az alagút megépítésével a dániai Rodbyhavn és a németországi Puttgarten közötti utazási idő személygépkocsival mindössze 10 percre, vonattal pedig 7 percre csökken a jelenlegi 45 perces kompút helyett. A Nyugat-Dániát elkerülő új vasútvonal emellett a Koppenhága és Hamburg közötti menetidőt is a felére, öt óráról két és fél órára rövidíti.

„A projekt nem csupán Dániát köti össze Németországgal, hanem egész Skandináviát Közép-Európával” – emelte ki Vincentsen. „A 160 kilométerrel rövidebb útvonal jelentősen hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez és a környezetbarátabb közlekedés megvalósításához.”

Műszaki kihívások és környezetvédelem

A több mint 73 ezer tonnás alagutelemek különleges technológiával kerülnek a helyükre. A vízzáró lezárással és ballaszttartályokkal ellátott elemeket vontatóhajók szállítják a megfelelő pozícióba, majd GPS-vezérelt berendezések segítségével, 15 milliméteres pontossággal süllyesztik 40 méter mélységbe.

Per Goltermann, a Dán Műszaki Egyetem betonszerkezetek professzora szerint az alagút építése mellett számos műszaki és biztonsági megfontolás szólt. A tengerfenék agyagos és krétás szerkezete miatt a hagyományos fúrás nem volt kivitelezhető, míg egy híd esetében a szélsőséges időjárás és a hajózási balesetek kockázata jelentett volna problémát.

A 2008-ban aláírt dán-német megállapodás megvalósítását kezdetben környezetvédelmi aggályok késleltették. A Nabu természetvédelmi szervezet ugyanis a balti-tengeri élővilág, különösen a zajérzékeny bálnák védelme érdekében emelt kifogást, ám a német szövetségi bíróság 2020-ban zöld utat adott a projektnek.

Az építkezés várhatóan 2029-re készül el, amikor naponta több mint 100 vonat és 12 ezer gépjármű használhatja majd az alagutat. A beruházás költségeit az útdíjakból befolyó bevételekből tervezik fedezni, amelyhez Vincentsen számításai szerint mintegy négy évtizedre lesz szükség, írja a BBC.