A 20. század számos innovációt hozott az emberiség történetében, ám a sikeres találmányok között meglapulnak olyanok, amelyek a hosszú évek távlatából egészen szürreálisnak hatnak, és ezek rendre félre is sikerültek.

Ilyen találmány volt a Hélica is, amely forradalmasítani kívánta a közlekedést a múlt évszázad első felében. A Hélica alapkoncepciója már önmagában bizarr: egy olyan utcai autót kívánt megalkotni a feltaláló, amely a repülőgéphez hasonlóan propellerrel van felszerelve. Beszédes, hogy csak úgy becézték: „az irányíthatatlan gyilkológép” – idézte a Popular Mechanics.

A Hélica megalkotója, Marcel Leyat kezdetei repülőgépek tervezésében és építésében kereshetők, ám ezt az álmát pénz híján nem tudta valóra váltani. Mivel akkoriban a katonaság gyakorlatilag teljesen irányította a repülőgépgyártás iparát, ezért Leyatnak még csak esélye sem nagyon volt versenyre kelni a „nagyok” ellen.

Leyat ezt követően viszont egy másik álmának megvalósítása fele fordult: egy olyan repülőt akart megalkotni, amelynek nincsenek szárnyai, más szóval egy „propelleres autót”. Nem ő volt az egyetlen mérnök abban az időben, aki megalkotta e koncepciót, ám csak neki volt az az előnye, hogy repülőgépek tervezése terén volt már tapasztalata.

A francia tervező azzal számolt, hogy a repülőgépek tervezése során alkalmazott alapelvek tökéletesen hasznosíthatók az utcai járművek terén is, és ha mást nem, üzemanyag-takarékosságot meg lehet vele valósítani. Ekkor azonban már minden mérnök úgy számolt, hogy a jövő a propeller-meghajtásban rejlik, ezért minden megtettek, hogy a közlekedés összes létező formájába átültessék.

Leyat öt éven keresztül csak a propeller-meghajtású mesterművén dolgozott, különböző propellerekkel és repülőgép hajtóművekkel kísérletezett, és végül elkészült a valóban egészen forradalmira sikerült autó. A jármű végül a görög hélix szó mentén a Hélica nevet kapta, a marketingelés során azonban Helicikliként is hirdették.

Minden szép szóval megpróbálták eladni Leyat kreálmányát, akkoriban csak úgy emlegették, hogy egy olyan „menő” jármű, amely megtestesíti a sebességét, a biztonságot és az eleganciát. A Hélica rögtön nagy népszerűségnek örvendett az egyre inkább sebességőrültnek számító párizsi elitek körében.

Leyat egyébként rengeteg dolgot emelt át és alkalmazott a repülőgépek tervezésében szerzett tapasztalataiból, főként aerodinamikai téren. Már a hatalmas, gyakorlatilag cseppformájú kasztni tervezésében is ez megmutatkozott, amit két-két alumínium kerékkel szerelt fel, valamint a lényeggel: a hatalmas, fából készült propellerrel.

Igen ám, csak azok az elemek, amiket a Hélica a repülőgépektől örökölt, sokszorosították a jármű veszélyességét a párizsi utcákon. Az aerodinamikai tervezés például lehetővé tette, hogy egészen extrém mértékű sebességekkel tudjon utazni a jármű, viszont a 20. századi Párizs kövesútjain ez nem éppen volt a legelőnyösebb, az autók inkább moderált sebességgel kívántak közlekedni a biztonság miatt.

A Hélica használói ráadásul nem éppen egy kellemes élményben részesültek, amikor a furcsa járműbe ültek, ugyanis több probléma is akadt: az aránytalanul nagy propeller jelentősen gátolta a megfelelő látást, míg a jármű szabad hátsó része jóformán félbe tudta vágni azokat a gyanútlan járókelőket, akik túl közel merészkedtek.

A Hélicának is – a repülőkhöz hasonló – kábeles hátsókerék-kormányzása volt, ami ugyani ideális arra, hogy a levegőben meglehetősen nagy sebességgel vegyünk be kanyarokat, viszont ez szárazföldön teljes mértékben kivitelezhetetlen, és ezáltal nagyon instabillá és vezethetetlenné vált a jármű.

A Hélica ráadásul borzalmas zajt csapott, és a szélcsatorna-effektus hatására hatalmas légáramlatot generált a jármű közvetlen környezetében, így a sofőrülésnél is, ami közvetlenül a propeller mögött volt. Nem véletlen illették olyan szóval Leyat találmányát, hogy „egy kormányozhatatlan gyilkológép”.

Az autót egyébként az 1921-es Párizsi Autóshow-n mutatták be, és rögtön 600 különböző ajánlatot kapott Leyat különböző vevőktől. A modell előállítása azonban rendkívül lassúnak és körülményesnek bizonyult, mivel minden egyes darabot kézileg állítottak elő Leyat saját gyárában.

Mire sikerült nagy nehezen leszállítaniuk az első néhány tucat rendelést, addigra már a nagy láz a propelleres autók körül el is aludt. Leyatnak így összesen 30 propelleres autót sikerült megépítenie élete során, ám mindössze 23 került ezek közül értékesítésre.

A Hélica egyik utolsó darabját jelenleg a Lane Motor Múzeumban tárolják, és az ott dolgozó történészek beszámolója szerint akármennyire is abszurd volt a jármű, a Hélica nagy hatással volt a későbbi tervezésekre, még a Maybach is meginspirálódott. A világháború során is próbálkoztak különböző propelleres autókkal, a szovjetek és a német részéről is voltak ilyen törekvések.