Európa utolsó nyarát éljük a kemény, orosz tél beköszönte előtt

Sötéten látja Európa jövőjét a Politico; az online hírportál szerint az európai lakosok nem sokáig élvezhetik már a meleg nyári napsugarakat, ugyanis a kemény, orosz tél közeleg a kontinens felé.

Noha az Ukrajnában dúló háború máris érezteti hatását az élelmiszerárak emelkedése és a gázhiánnyal és gazdasággal kapcsolatos félelmek formájában, a helyzet hamar rosszabbra fordulhat, ha Putyin fegyverként kezdi használni az élelmiszert, üzemanyagot és műtrágyát a Moszkvát szankcionáló és Ukrajnát támogató Nyugat ellen. Soron kívül Korlátozottan ugyan, de újraindult a vasúti közlekedés a Déli pályaudvaron

A szakértők azt jósolják, a háború elhúzódásával – vagy akár hevesebbé válásával – az szegényebb, éhező és fagyoskodó szavazók nyomás alá helyezik az európai kormányokat, de az élelmiszerválság miatti menekültáradat, a mezőgazdasági területeket kiszárító hőhullámok, az új járványhullám és az ellátási láncok megszakadásának kockázata is fenyeget, ezért sokan teszik fel a kérdést, meddig képesek még egységüket és elszántságukat megőrizni a nyugati kormányok.

Az Európai Parlament megbízásából készült tavaszi felmérés szerint az uniós polgárok csaknem 60 százaléka nem áll készen az élelmiszer- és energiaárak emelkedésére, és bár 59 százalék vallotta, hogy „az olyan európai értékeknek, mint a szabadság és demokrácia prioritást kell élvezniük” még a megélhetési költségek növekedése árán is, ezek a voksolók nagyobb arányban a gazdaságilag stabilabb háttérrel rendelkezők közül kerültek ki.

Az orosz gáztól való függés a tél közeledtével komoly gondot jelent Európának; már 12 EU-ország maradt teljesen vagy részben orosz gáz nélkül, a héten pedig Oroszország karbantartásra hivatkozva leállította a szállítást az Északi Áramlat 1 vezetéken, amely Németországot, Franciaországot, Olaszországot és Ausztriát táplálja.

A tervezett munkálatok július 21-én fejeződnek be, egyre többen tartanak azonban attól, hogy Moszkva ürügyet talál rá, hogy hosszabb, vagy akár határozatlan időre nyújtsa a leállást, meghiúsítva ezzel a téli készletek felhalmozására irányuló európai erőfeszítéseket.

Alekszandr Gabuev, a Carnegie agytröszt vezető munkatársa szerint „nagyon valószínű”, hogy Putyin teljesen elzárja a gázcsapokat az EU felé, és abban reménykedik, hogy a politikai zűrzavar következtében felbomlik az egység Ukrajna támogatása körül.

Az élelmiszerárak is meredeken emelkednek, a legrosszabb pedig csak ezután következik, ha a műtrágyák ára az egekben marad a következő szezonokban, ez ugyanis azt eredményezné, hogy a gazdálkodók takarékosabban használják fel, ami alacsonyabb terméshozamot eredményez, teljes körű ellátási vészhelyzetté fokozva a jelenlegi válságot.

Európa számára a legrosszabb forgatókönyv az, ha az élelmiszerhiány újabb tömeges migrációs hullámot indít el, ami további nyomást gyakorol a politikai rendszerekre, instabilitást generálva az Európai Unióban.

Mindeközben az orosz nyomás nem is érkezhetett volna rosszabbkor, hiszen Európa még mindig tántorog a világjárvány hatásaitól; Chris Williamson, az S&P közgazdásza szerint „az eurózóna gazdasági növekedése a hanyatlás jeleit mutatja, mivel a járvány miatt elfojtott kereslet hátszele már enyhül”.

Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának tíz országan végzett felmérése a hónap elején azt sugallta, hogy az európaiak véleménye megoszlik az ideális cselekvési módot illetően, 35 százalékuk ugyanis a mihamarabbi békét sürgeti akár Ukrajna kárára is, 22 százalék szerint azonban Oroszország legyőzése az egyetlen út a békéhez.

A beköszöntő orosz tél kihívása az lesz, hogy a kormányok tompítsák a legszegényebb rétegekre nehezedő nyomást, valamint megértessék választóikkal, kevesen fogják átvészelni az elkövetkező hónapokat és éveket anélkül, hogy életmódjukon változtatásokat eszközölnének; valószínűleg kevesebbet utazhatnak, takarékosabban kell étkezniük, és fel kell venniük egy extra pulóvert ahelyett, hogy feljebb állítanák a hőmérsékletet a termosztáton.