A világ legtöbb hadserege már negyedik vagy ötödik generációs vadászgépekkel próbálja biztosítani légifölényét, miközben az olyan fejlett típusok, mint az F-35 Lightning II, egyre inkább meghatározzák a modern légiharc jövőjét. Ugyanakkor létezik egy különleges kivétel, mely továbbra is a hidegháború idejéből származó technológiát tartja életben.

Észak-Korea hadereje ugyanis máig aktívan üzemelteti a Shenyang J-5 típusú vadászgépeket, amik a jelenleg is szolgálatban álló legöregebb harci repülőgépek. A Shenyang J-5 – exportnéven F-5 – nem más, mint a szovjet MiG-17 típusú vadászgép kínai licencgyártású változata. Az eredeti MiG-17 a MiG-15-öt váltotta le a Szovjetunióban, és mintegy húsz ország alkalmazta hadrendben, köztük Kína is, mely 1956. július 19-én emelte a levegőbe először saját gyártású J-5-ösét.

A „repülő történelem” tovább szolgál

A Slashgear amerikai technológiai portál azt írja, az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (DPRK) a mai napig több mint száz darabot tart hadrendben ebből a repülőgéptípusból. A 2025 World Air Forces éves jelentés alapján az ország állítólag még mindig 106 J-5-öt üzemeltet. „Bár kérdéses, hogy a hetvenéves gépek közül mennyi tekinthető valóban légialkalmasnak, a hivatalos közlés hiányában feltételezhető, hogy ezek a gépek továbbra is aktív részét képezik a légierőnek” – írja a Slashgear.

Az ok, amiért a diktatórikus rezsim továbbra is a J-5 típushoz ragaszkodik, elsősorban az erőforrások hiányára vezethető vissza. „A nemzet nem gyárt saját vadászgépeket, ezért azokkal a típusokkal kénytelen repülni, amiket egykor megvásárolt más államoktól.” Észak-Korea ugyanakkor igyekszik minden rendelkezésére álló eszközzel fejleszteni légvédelmi képességeit, még ha ez régi technológiák újrahasznosítását is jelenti.

Légiharc a múlt szellemével

A J-5 legnagyobb hátránya a modern vadászgépekhez képest a fegyverzete. A gép egy 37 mm-es, valamint két 23 mm-es gépágyúval van felszerelve, továbbá négy légiharc-rakéta hordozására képes. „A modern légiharc már ritkán használ ágyúkat, az összecsapások zöme ma már látótávolságon túli rakétákkal zajlik, és a J-5 által hordozott rakéták messze elmaradnak a nyugati megfelelőiktől.”

Műszaki paramétereit tekintve a J-5-öt egyetlen Klimov VK-1F utóégetős sugárhajtómű hajtja, mellyel a gép 712 mérföld/órás (kb. 1146 km/h) sebességre képes, ami még a hangsebességet sem éri el. Hatótávolsága póttartályokkal körülbelül 1665 kilométer, szolgálati csúcsmagassága pedig közel 16 700 méter.

Bár a J-5 egyértelműen nem jelent valós fenyegetést a modern, radarvezérelt és elektronikus hadviselési rendszerekkel felszerelt vadászgépek számára, szerepe mégsem elhanyagolható Észak-Korea védelmi doktrínájában. A típus történelmi jelentősége sem csekély: a szovjet MiG-17 – aminek klónja a J-5 – kulcsszerepet játszott az 1950–53 közötti koreai háború légicsatáiban, különösen a hírhedt „MiG Alley” hadműveleti övezetben.