A Quanta magazinban megjelent beszámolóban a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) kutatócsapata által közzétett tanulmányt részletezték, melyben a tudósoknak sikerült képeket készíteniük laboratóriumban tenyésztett halaknál a memória kialakulásáról.

Ivadék állapotban természetes tulajdonságaikból adódóan teljesen áttetsző, könnyen tanulmányozható, genetikailag módosított zebrahalakat vettek tüzetesebben górcső alá. A kutatók eredetileg arra számítottak, hogy az agy átalakítja az idegpályákat, ehelyett viszont jelentős fejlődést tapasztaltak az idegi kapcsolatokban.

Tudósok megtanították a zebrahal ivadékokkal, hogy a fénysugarakat a túlmelegedéshez társítsák, melynek hatására fényt érzékelve megpróbáltak elúszni, eközben pedig felvételeket készítettek róluk, így sikerült megörökíteni a halakba genetikailag beépített, fluoreszcens markereket, amelyek kiemelték az agyi aktivitást.

Mivel a USC szakemberei által létrehozott emlékek szándékosan félelmetesek voltak, és mivel a memória típusa befolyásolhatja, pontosan miként őrzi meg az agy őket, ezért jobban megérthetjük, a traumatikus reakciók miért annyira nehezen leküzdhetőek.

Tekintettel arra, hogy a zebrahalak nem rendelkeznek amigdalával, vagyis az agy érzelmi ingereket feldolgozó központjával, amely kezeli a félelemmel kapcsolatos folyamatokat is, ezért egyelőre nehezen elképzelhető, hogy az emberi agy esetében is ugyanilyen ok-okozati összefüggések lehetnek.

Ahhoz, hogy ez utóbbit bebizonyítsák, humán vizsgálatokra lenne szükség, ezáltal egy lépéssel közelebb kerülhetnének ahhoz, hogy feltárják, pontosan milyen jelenségek állnak a PTSD és az egyéb, mélydepresszióhoz vezető lelki panaszok idegi mechanizmusai mögött.