Csípős hangvételű panaszlevelet írt a mentőknek egy debreceni nő, később viszont köszönetet mondott nekik. Azért írta meg a felháborodott hangú üzenetet, mert a beteghez érkező mentősök miatt nem tudott leparkolni.

Néhány hónappal később viszont az ő családjához kellett mentőt hívni. ezután írt hálálkodó levelet, amelyben köszönetet mondott, amiért megmentették az apja életét. A mentősök szerint csak nagyon ritkán kapnak ugyanattól az embertől két ennyire különböző üzenetet.

A Tények riportja szerint pár hónapja egy debreceni lakótelepre siettek a mentők, a parkolóban pedig a mentőautó sofőrje csak úgy tudott megállni, hogy emiatt egy nő nem tudott leparkolni. A nőnek ez nagyon nem tetszett és írt egy panaszos levelet, amiben egyebek mellett azt találta írni:

„Értem én, hogy a betegekért vannak, de azért legyenek szívesek már az ott lakókat is figyelembe venni, hogy tudjanak parkolni! Hiszen az a parkoló nem mentőknek van kialakítva!”

Panasza azonban nem bizonyult elfogadhatónak, tekintettel a tényre, hogy a munkáját végző mentőautó bárhol megállhat a törvény szerint.

A mentőszolgálat legnagyobb meglepetésére újabb levelet kaptak a legutóbb panaszos nőtől: ebben a levélben azonban már nem panaszkodott, hanem hálálkodott, amiért a mentők nemrég megmentették az édesapja életét. Az újabb levélben már egészen más hangnemben írt a nő:

„Rettenetesen nehéz munkájuk ellenére is így törődni az emberekkel, ez az igazi emberség és hivatástudat. Hálásan köszönjük a Debreceni mentősök odaadó életmentését!”

A Tények a riportjában is kiemelte, két ilyen ellentétes hangnemben íródott levélre alig van példa, ezt Győrfi Pál is megerősítette.