A filmjogokat az 1960-as évek hajnalán Harry Saltzman és Albert R. Broccoli szerezték meg, nem sokkal azután, hogy egy 1954-es televíziós Casino Royale-adaptáció – amit Fleming kifejezetten gyűlölt – kedvezőtlen fogadtatásban részesült.

A skót színész, Sean Connery alakítása azonnal ikonikussá vált: figurája már első három, füstös baccarat-asztalnál elhangzó szavával bevonult a filmtörténetbe.

Bár ma már szinte közhely a Bond-sorozatot minden idők egyik legnagyobb hatású filmfranchise-aként emlegetni, az úgynevezett Eon-éra hullámvölgyektől sem volt mentes.

A Collider szerint még a Connery-korszakban is akadtak vitatható pillanatok – például amikor a színész japán halásznak „álcázta” magát a Csak kétszer élsz című filmben –, és a Tűzgolyó esetében is látszottak repedések a felszínen, még ha a film tagadhatatlanul látványos is volt.

Ugyanakkor az első három mozi – a Dr. No, a Oroszországból szeretettel és a Goldfinger – olyan, szinte tökéletes thrillersorozattá állt össze, amely epizódról epizódra fejlődött, és máig etalonnak számít.

Dr. No (1962)

A Fleming-könyvek ugyan azonnali sikert arattak, mégis közel egy évtized telt el, mire méltó filmadaptáció készült. A Dr. No mindössze egymillió dolláros költségvetéssel forgott – ami még 1962-ben is szerény összegnek számított –, és maga Fleming sem bízott benne igazán, hiszen a korábbi tévés feldolgozás keserű emléket hagyott benne.

Connery kiválasztásában kulcsszerepet játszott, hogy Broccoli felesége vonzónak látta a színészt a Darby O’Gill and the Little People című Disney-filmben. Fleming eredetileg David Nivent szerette volna Bond szerepére, ám később annyira lenyűgözte Connery alakítása, hogy a regényekben skót származást adott a karakternek.

A Terence Young rendezte film visszafogottabb, türelmesebb tempójú detektívtörténet, amely Jamaicába vezeti a 007-est, ahol a rejtélyes Dr. Julius No (Joseph Wiseman) az amerikai űrprogram destabilizálására készül.

Oroszországból szeretettel (1963)

Az 1963-as második rész alapjául szolgáló regényt sokan Fleming legjobbjának tartják. Jelentős lökést adott a történet ismertségének, amikor John F. Kennedy egy 1961-es Life Magazine-cikkben személyes kedvenceként említette.

A produkció azonban rendkívül nehéz körülmények között zajlott: Terence Young rendező és stábtagok majdnem életüket vesztették egy helikopterbalesetben, Daniela Bianchi autóbalesetet szenvedett, az isztambuli forgatás pedig komoly logisztikai kihívásokat jelentett.

A legtragikusabb fordulat Pedro Armendáriz betegsége volt. A színész – aki Bond szövetségesét, Ali Kerim Beyt alakította – halálos diagnózist kapott, ezért jeleneteit két hét alatt rögzítették, majd hazatért az Egyesült Államokba, ahol az UCLA Medical Centerben öngyilkos lett. A Bond és Kerim Bey közötti kapcsolat így nemcsak a vásznon, hanem a háttértörténet fényében is megrendítővé vált.

A film végső formáját Peter Hunt vágó munkája mentette meg, aki kreatívan újraszerkesztette a szinte követhetetlen nyersanyagot. Az eredmény kasszasiker lett, és sok rajongó szerint a sorozat csúcspontját jelenti a földhözragadtabb, karakterközpontú megközelítésével.

Goldfinger (1964)

A harmadik film már jóval nagyobb költségvetéssel készült, és itt kristályosodott ki az a formula, amely évtizedekre meghatározta a franchise arculatát. Connery ezúttal Auric Goldfingerrel (Gert Fröbe) néz szembe, aki az amerikai aranytartalékok felrobbantásával akarja felértékelni saját készletét.

A film rendezője Guy Hamilton volt, és Connery harmadik alakítása sokak szerint a legjobb: egyszerre humoros, sármos és halálosan veszélyes.

A Goldfinger nemcsak a klasszikus Bond-összetevőket – karizmatikus főgonosz, emlékezetes csatlós, erős női karakter – tette véglegessé, hanem a modern blockbuster egyik korai példájává is vált.

A Times Square mozijai a bemutató idején napi 24 órában vetítették, a film pedig addig példátlan gyorsasággal termelt bevételt, és Oscar-díjat nyert hangdizájnjáért.

A magyar mozik

Magyar szempontból szintén izgalmas, hogy a klasszikus Bond-filmek a hazai mozikban is komoly kultuszt teremtettek: a rendszerváltás előtti és utáni vetítések generációk számára jelentették az akciómozi etalonját, miközben a magyar szinkron – többek között a Connery-hangként ismert színészek tolmácsolásában – tovább erősítette a karakter ikonikus státuszát.