A cikk szerzője, Felipe Rangel hangsúlyozza: a 2021-ben indult új filmes korszak óta a Dűne „évről évre csak jobb lesz”, miközben a sci-fi műfaj több nagy neve – köztük a Star Wars, a Jurassic World vagy a Terminator – egyre inkább hullámzó teljesítményt mutat.

Rangel szerint a legjobb sci-fi franchise-ok ismérve az, hogy „immerszív világokat, rétegzett karaktereket, összetett konfliktusokat, robbanékony akciót és vizuálisan lenyűgöző effekteket” kínálnak. Bár több nagy sorozat is képes volt ezekre, a szerző úgy véli, hogy egyik sem volt olyan következetes és folyamatosan fejlődő, mint a Dűne.

Miért lett a Dűne a modern sci-fi csúcsa?

Rangel szerint a Dűne-filmek lassabb tempója nem hátrány, hanem szükségszerűség, hiszen egy ilyen összetett univerzum felépítése időt igényel. Denis Villeneuve rendező pedig „tökéletesen értette meg, hogyan kell hatalmas téteket teremteni Paul Atreides küldetése köré, és hogyan lehet a Dűne világát élő, lélegző entitásként bemutatni”.

A modern Dűne-franchise 2021-ben indult, és azóta nemcsak a mozikban, hanem a televízióban is tovább bővült. Az HBO sorozata, a Dune: Prophecy nagy siker lett, amely a Bene Gesserit titokzatos kultúráját helyezi középpontba. A széria már meg is kapta a második évados berendelést.

A franchise jövője: új szereplők, új irányok

A Dűne-trilógia záródarabja, a Dűne 3. újabb nagy neveket vonultat fel. A ScreenRant kiemeli, hogy a filmhez csatlakozott Robert Pattinson, aki Scytale-t, a formaváltó antagonistát alakítja majd. Emellett Anya Taylor-Joy is visszatér, ezúttal nagyobb szerepben, mint Alia Atreides, Paul húga.

Rangel szerint Villeneuve már most olyan magokat ültet el a történetben, amelyek „biztosítják, hogy a Dűne-franchise még évekig virágozhasson, akkor is, ha ő maga már nem tér vissza rendezőként”.

A Dűne ma már több, mint film – kulturális jelenség

5 évvel az új filmes univerzum indulása után a Dűne nemcsak látványban és történetmesélésben fejlődött, hanem abban is, ahogyan a közönséghez szól. A franchise egyszerre működik epikus űroperaként, politikai drámaként és filozófiai allegóriaként, miközben minden új projekt tovább mélyíti a világ mitológiáját.