Dokumentumok bizonyítják, II. Erzsébet törvénymódosításért lobbizott, hogy ne derüljön ki a magánvagyona

A The Guardian birtokába jutott dokumentumokból és a brit Nemzeti Archívumban fellelhető feljegyzésekből kiderült, hogy II. Erzsébet a saját magánügyvédjét használta fel, hogy nyomást helyezzen a miniszterekre egy olyan törvénytervezet módosítása érdekében, amelynek következményeképpen nyilvánosságra kellett volna hozni az üzleti érdekeltségeit.

A törvényjavaslat eredetileg arra irányult volna, hogy a nyilvánosság elé – az átláthatóság elve alapján – táruljon, hogy az egyes, úgynevezett listázott cégekben milyen a tulajdonosi kör, és ezzel sikerüljön megkerülni, hogy a befektetők túl nagy részesedést szerezzenek egy-egy ilyen vállalatban. Soron kívül Egy csavar végén mégis lesz Mikulásgyár idén

Miután Erzsébet királynő kérelmére az ügyvédje közbeavatkozott, az átláthatóságot célzó törvénybe beillesztettek egy olyan klauzulát, melynek alapján azon vállalatok, amelyekben a királyi családnak vagy a királynőnek személyesen van érdekeltsége, nem kell megfelelni a transzparencia követelményeinek.

Ennek köszönhetően tehát a királynő által tulajdonolt üzletrészek nem tárultak a publikum elé, így sikerült elkerülni a botrányt, amitől tartottak a Buckingham Palotában. Így a királynő személyes vagyona továbbra is találgatás tárgya, továbbra sem tudni pontos adatot erről, de egyes elemzők több százmillió fontos nagyságrendre becsülik.

A királynő ügyvédje azzal érvelt, hogy a királynő üzletrészei kivételt képezzenek a törvény alól, ám jelezték a számára, hogy ezzel túlságosan nagy gyanúba keverednének. Az ügyvédnek azonban sikerült meggyőznie a törvényhozókat, hogy túl nagy a kockázata, hogy botrány keveredne a királynő üzletrészeiből, így azok nem tartozhatnak a törvény hatálya alá.

A végső, már módosított javaslat alapján a kormánynak biztosították a jogkört, hogy bizonyos vállalatokat saját döntésével felmenthet a transzparencia követelményei alól. Papíron ezzel  nagyon befolyásos üzletembereket, államfőket, kormányokat vagy állami befektető alapok lehetett megvédeni, ám ez a klauzula kizárólag a királynő védelmére irányult.

Ezen felül a kormány létrehozott egy köztes vállalatot, amelyen keresztül lehetett részvényeket és üzletrészeket vásárolni és tulajdonban tartani, így a királynő például elég volt, ha ezen a cégen keresztül volt bizonyos üzletrészek vagy részvények tulajdonosa, mert ezt a céget felmentették a transzparencia követelményei alól.

Ez a cég végül az angol központi bank által létrehozott Bank of England Nominees Limited lett, ahova az Andrew Morton újságíró által írt könyv szerint azonnal átutalták a királynő összes részvényét. A céget 1977-ben hozták létre, és egészen 2011-ig, ameddig a brit kormány megvonta a felmentését a cégnek, a királynő magánvagyonát rejtegette. Az viszont továbbra is kérdéses, hova került át ezután a vagyon.

A The Guardian egyébként eredetileg nem erre az esetre vonatkozóan folytatott vizsgálatot, hanem a „Királynő beleegyezése” nevezetű jogintézményre, melynek során azt kívánták feltárni, hogy a jogintézmény mennyiben befolyásolta az évek során a brit törvényhozás, és a hazai törvények alakulását.

A Királynő beleegyezése elhatárolandó az uralkodó jóváhagyásától, az utóbbi arra vonatkozik, hogy az uralkodó (jelen esetben II. Erzsébet) formálisan jóváhagyja az adott törvényjavaslatot, melyből törvény válik. A Királynő beleegyezését viszont előzetesen kell kérni a törvényhozóknak, amennyiben olyan jogszabályt terveznek előterjeszteni, amely közvetlenül érintené a királynő vagy a királyi család személyes vagy vagyoni érdekeit.

Az alkotmányjogászok úgy tartják, hogy ez a jogintézmény ugyan visszatetsző, de alapvetően ártalmatlan, ám a brit lap által nyilvánosságra hozott dokumentumok azt támasztják alá, hogy a királyi család ezt a jogosultságot használta fel arra, legalább egy alkalommal, hogy befolyásolják a törvényhozás alakulását.