A tudományos-fantasztikus történetek régóta a szabad akarat és az emberi fejlődés kérdéseit boncolgatják, különösen akkor, amikor a mesterséges intelligencia kerül a középpontba, és a technológia az emberi lét határait kezdi feszegetni.

A Terminátor adrenalindús világa vagy az M3Gan-filmek hátborzongató alaphelyzete egyaránt azt vizsgálja, mi történik akkor, amikor a gépek emberi tulajdonságokat öltenek, és ezzel új korszakba taszítják az emberiséget. Alex Garland 2020-ban bemutatott, nyolcrészes minisorozata, a Devs ugyanezt a gondolatkört járja körül, ám egyetlen, rendkívüli erejű képsorral olyan filozófiai mélységet ad a történetnek, amely hosszú időre a néző emlékezetébe vésődik.

A közeljövőben játszódik minden

A közeljövőben játszódó történet főhőse Lily Chan, aki szoftvermérnökként dolgozik az Amaya nevű techóriásnál, miközben barátja, Sergei meghívást kap a vállalat titokzatos Devs programjába a cég vezérigazgatójától, Foresttől.

A férfi azonban röviddel később életét veszti, miután Forest utasítására meggyilkolják, így Lily saját kezébe veszi az ügyet, és nyomozni kezd a háttérben zajló események után. A szálak egy különös fejlesztéshez vezetnek, amely képes a múlt bármely pontját megjeleníteni, ezzel pedig alapjaiban kérdőjelezi meg a szabad akarat létezését, és olyan világba rántja a főszereplőt, ahol a tudomány és a vállalati manipuláció veszélyes elegyet alkot.

A bizonyos kulcsjelenet

A sorozat ötödik epizódjában hangzik el az a vizuálisan is letaglózó jelenet, amely az egész történet esszenciáját sűríti magába, amikor Katie a Devs rendszer projektorát használva saját életének eseményeit, valamint Lily és Forest sorsfordító pillanatait vizsgálja.

A kulcsjelenetben Lily belép a vetítőgép terébe, a kamera mozdulatlanul az arcára fókuszál, miközben az aranyszínű áramkörök különös rendbe szerveződnek körülötte, a zene pedig teljesen elhallgat, mintha a sorozat maga is arra kényszerítené a nézőt, hogy ne fordítsa el a tekintetét.

Ez a néhány másodperc nem pusztán esztétikai bravúr, hanem erőteljes állásfoglalás is arról, vajon létezik-e valódi döntési szabadság egy olyan univerzumban, amely látszólag előre megírt forgatókönyv szerint működik.

A világegyetem eseményei

A jelenet erejét az adja, hogy Lily addig a történetben folyamatosan zavart kelt Forest és Katie terveiben, most azonban éppen azt a gépet használja, amely azt sugallja, hogy a világegyetem eseményei kőbe vésett módon követik egymást, ami önmagában is paradox helyzetet teremt.

Garland ugyanakkor a beállítás kompozíciójával finoman utal arra, hogy az idő talán mégsem olyan merev struktúra, mint amilyennek a Devs csapata gondolja, és ezzel előkészíti a sorozat második felének filozófiai kibontását.

A rendező korábbi munkáiban is következetesen foglalkozott egzisztenciális kérdésekkel, hiszen az Ex Machina a gép és ember közötti határvonalat tette hátborzongatóan bizonytalanná, míg az Expedíció az evolúció lehetséges irányait vizsgálta nyugtalanító képsorokon keresztül.

A szabad akarat megszüntetése

A Disney+ csatornán elérhető Devs esetében a kérdés még személyesebbé válik, mert arra kényszeríti a nézőt, hogy elgondolkodjon azon, vajon saját döntései valóban szabad akaratból születnek-e, vagy csupán egy előre meghatározott oksági láncolat részei. Garland 2019-ben a New York Comic Con közönsége előtt így beszélt a sorozat alapötletéről: „Többet olvasok tudományról, mint bármi másról, és az egész két dologból indult. Az egyik a determinizmus elvének megértése volt, amely lényegében azt mondja, hogy minden, ami a világban történik, ok és okozat következménye. Ennek komoly következményei vannak ránk nézve.”

„Az egyik, hogy megszünteti a szabad akaratot, a másik pedig az, hogy ha elég erős számítógép áll rendelkezésünkre, a determinizmus segítségével megjósolhatjuk a jövőt és megérthetjük a múltat. Ha mindent feltárunk önmagunkról, például azt, miért választjuk a kávét a tea helyett, akkor öt másodperccel azelőtt, hogy kimondanánk, már előre jelezhető lenne a döntésünk.”