A most kifejlesztett technológia a meglévő száloptikai hálózatot használja, és különösen hasznos lehet a városi szeizmikus veszélyek feltérképezésében.
Az, hogy egy földrengés során mennyire mozdul el a talaj, erősen függ a közvetlenül a felszín alatt elhelyezkedő kőzetek és talaj tulajdonságaitól. A modellezések szerint a rengés felerősödik az üledékes medencékben, ahol gyakran lakott városrészek is találhatók, az ezen területek felszínközeli szerkezetének nagy felbontású feltérképezése azonban eddig kihívást jelentett.
A most kifejlesztett elosztott akusztikus érzékelés (distributed acoustic sensing – DAS) azonban megoldást jelenthet erre a problémára, méghozzá a meglévő száloptikai kábelek szeizmikus tömbökké alakításával; a kábelen áthaladó fényimpulzusok szóródását figyelve a tudósok képesek kiszámítani a szálat körülölelő anyag apró változásait.
A földrengések rögzítése mellett a DAS más területeken is hatékonynak bizonyult, a 2020-as Rózsaparádé során például megállapította, melyik felvonuló zenekar volt a leghangosabb, illetve hasznos segítséget nyújtott a COVID-19 alatt történt szigorítások alatti járműforgalom drámai változásainak feltárásában.
A korábbi kutatások során egy 10 kilométeres szakaszt használva figyelték meg a 2019. júliusában történt ridgecresti 7,1-s földmozgást követő utórengéseket, a három hónapos időszak alatt pedig a DAS körülbelül hatszor annyi kisebb talajmozgást észlelt, mint a hagyományos érzékelők.
NE HAGYD KI
A szeizmikus veszélyek ilyen finom feltérképezése segíthet a kockázatok kezelésében, különösen azokban a városokban, amelyek már rendelkeznek száloptikai hálózattal – számolt be a phys.org.