Az új „szuperfegyver” létezését most már egy nyugalmazott orosz tábornok is megerősítette. A brutális hatékonyságú, továbbfejlesztett drónról korábban már mi is beszámoltunk, amikor az ukrán hadseregnek sikerült lelőnie egy példányt.

A Gerany-2 iráni licenc alapján gyártott változata helyett most egy jelentősen továbbfejlesztett típus, a Gerany-3 vetette magát a harcba. Ez már nemcsak méretében nőtt meg, de teljesítményében is új szintre lépett: a korábbi dugattyús motor helyett egy gázturbinás hajtóművel szerelték fel, mely elméletileg az iráni Tolou-10 vagy Tolou-13 alapján készült – ezek pedig a cseh PBS TJ100 másolatai.

Az új sugárhajtóműnek köszönhetően a drón sebessége elérheti az 550–600 km/h-t, zuhanórepülésben pedig a 700 km/h-t is megközelíti – szemben a régebbi modellek alig 200 km/h-s tempójával. Ez a háromszoros sebesség olyan előnyt jelent, amely az ukrán védelemnek komoly kihívást okoz.

A DefenseMirror szerint a radarfelderítés is jóval nehezebb, mivel a drón többségében műanyagból készült, így gyakorlatilag láthatatlan a hagyományos radarok számára. A repülési magasságot is drámaian megnövelték: akár 9 ezer méter fölé is képes emelkedni.

De nemcsak a sebessége és „láthatatlansága” brutális – a 300 kilós repeszromboló robbanófej hat, azaz hat(!)szor akkora pusztítóerőt képvisel, mint az előző verzió. A precizitása is drámai javuláson ment keresztül: a modern irányítórendszer képes érzékelni a műholdas zavarásokat, és elkerüli azokat a zónákat, ahol rádióelektronikai ellentevékenység zajlik.

A méretei is lenyűgözőek: 3,5 méteres hossza és 3 méteres fesztávolsága impozáns jelenlétet biztosít az égen. A hatótávolsága ugyan vitatott – egyes források szerint legfeljebb 1200 kilométer, mások szerint akár 2500 kilométer is lehet –, de az biztos, hogy jelentősen megnövelték az üzemanyagtartályokat a jobb belső elrendezés révén.

Természetesen nincs tökéletes fegyver: a sugárhajtómű hőképe még mindig kiszúrható az infravörös érzékelőkkel, és emiatt a hőkövető rakéták számára továbbra is sebezhető.