A 2010‑es kém‑akcióvígjáték „hirtelen mindenhol ott van”, és csendben streaming‑siker lett. A Bruce Willis vezette produkció annak idején 72%-os értékelést szerzett a Rotten Tomatoes‑on, és egy egész franchise indult el belőle – most pedig nosztalgiahullámként tér vissza.

A film ereje ma is abban rejlik, hogy egy olyan korszakot idéz meg, amikor az akciófilmek még szórakoztatóak, gyorsak és sztárokkal telepakoltak voltak, nem pedig komorak vagy túlnyújtottak. A Collider szerint a RED „retro hangulatú édes pontot” talál, amiben a nézők azt látják, hogy a színészek „láthatóan remekül érzik magukat”.

A történet egyszerű, mégis frissnek hat: mi történik, ha a világ legveszélyesebb emberei egyben a legunalmasabban élnek? Bruce Willis Frank Moses szerepében egy visszavonult CIA‑bérgyilkost alakít, aki csak nyugalomra vágyik – egészen addig, amíg valaki meg nem próbálja megölni. Innentől a film egy vidám, önironikus akciókavalkád, amelyben a veterán profik újra előveszik régi trükkjeiket.

A szereplőgárda pedig szinte „tisztességtelenül erős”: Helen Mirren, John Malkovich, Morgan Freeman, Mary‑Louise Parker és Brian Cox is csatlakozik Willishez.

A Collider kritikája szerint a RED „egy stabil, bár frusztrálóan alultervezett akcióvígjáték”, ami nagyrészt a színészek játékára támaszkodik. A lap úgy fogalmaz, bár a forgatókönyv és a rendezés „kompetens, de sosem elég ütős”, a színészek – különösen Helen Mirren, John Malkovich, Brian Cox és Mary‑Louise Parker – valódi energiát és bájt visznek a filmbe. Bruce Willis karizmája továbbra is működik, még ha a történet kissé lassan is hozza össze a csapatot.

A RED tehát nem hibátlan, de éppen ez a „szétesett báj” teszi szerethetővé. A streaming platformokon újra felfedeződő film bizonyítja, hogy a könnyed, sztárvezérelt akcióvígjátékoknak ma is komoly erejük van – különösen akkor, amikor a közönség valami őszintén szórakoztatót keres.