Gaurav Gaiha, a Harvard, a MIT és a massachusettsi kórház közös HIV-kutató intézménye, a Ragon Intézet munkatársaként kifejlesztett egy strukturális hálózati analízist, amellyel olyan epitópokat tud azonosítani, amelyeket nem érinthetnek a mutációk, mert szerkezetileg megváltoztathatatlanok, változtatásuk pedig szaporodásra képtelenné tenné az adott vírust.

A globális koronavírus-járvány kirobbanásakor Gaiha csapatával szinte megjósolta, hogy a vírus minden bizonnyal képes lesz mutációk útján megkerülni a természetes és mesterséges védettséget. Egyedi módszerüket bevetve azonosították azokat a változtatás ellen védett epitópokat, amelyeket a T-sejtek felismerhetnek.

Az eredmények alapján pedig lehetőség nyílt egy olyan vakcina létrehozására, amely a T-sejtek betanításával nyújt védelmet a SARS-CoV-2 ismert és még nem is létező változataival, sőt, az összes SARS-jellegű koronavírussal szemben.

Gaiha csoportja 311, magas hálózati jelentőségű epitópot azonosított, melyek sok más vírusalkatrésszel kapcsolatban állnak, ezek adják a vírus stabilitását. Ezért a vírus nem tolerálja a strukturális változásokat ezeken a területeken – mondta Anusha Nathan, a tanulmány egyik szerzője.

A csapat 2021 februárjában megvizsgálta a legnagyobb aggodalomra okot adó variánsokat, az alfát (B.1.1.7, brit), a bétát (B.1.351, dél-afrikai), a gammát (P1, brazil) és a deltát (B.1.617.2, indiai). A mutációk három esetben érintettek fontos epitópot az ismert több mint 300-ból.

Gaiha és csapatának megállapításai szerint a járvány nyomán leggyorsabban és legnagyobb sikerrel alkalmazott mRNS-alapú vakcinák ugyan erős antitestválaszt idéznek elő, de kevésbé mozgósították a T-sejteket, mint a fertőzésen átesettek immunrendszere.

Gaurav Gaiha szerint bár az oltások jelenleg kellően erős védelmet nyújtanak, kérdéses, hogy hosszabb távon ez elegendőnek bizonyul-e, míg az általuk fejlesztett védőoltás valószínűleg hosszú távra megoldaná a koronavírusok okozta problémát – írja a Medical Xpress.