Az NFL-es Pompom-lányok sötét, eltitkolt története
Az amerikai futball és az amerikai televíziózás legnagyobb éves eseménye, a Superbowl a nyakunkon van, február 7-én fog összecsapni egymással a Tampa Bay Buccaneers és a Kansas City Chiefs a hőn áhított dicsőségért. Van az NFL szupervilágának azonban egy rétege, akik első ránézésre ugyan álomszerű életet élnek, ám ez koránt sem így van.
Ha ráakadunk egy amerikai fiatalfilmre, rendre megjelenik benne egy vékony, ámde kiváltságosnak tűnő „kaszt”, amelynek tagjai mindenhol és minden körülmények között az iskolák belső hierarchiájának élén állnak: a Pompom-lányok. Habár e filmekben a lányok élete hírnév és csillogás, a valóság azonban merőben más, sokkal sötétebb, mint azt gondolnánk.
A Daily Beast hírportál egy új dokumentumfilm, a „A Woman’s Work” című film alapján pedig remekül összefoglalta ezt az olykor sötét világot, kitérve a szurkolólányok méltatlanul alacsony fizetésére, a rengeteg szexuális zaklatásra és egyebekre, melynek alapján megfelelő világításban láthatjuk a Pompom-lányokat.
A Pompom-lányoknak is megvan a szokásos ranglétrája: először a középiskolai amerikai focicsapatoknak kezdenek el hivatásszerűen szurkolni, majd ha jókor vannak jó helyen, akkor a profi szintű, NFL-es csapatok hivatásos szurkolólányai lehetnek. Azt gondolnánk, szerencsés, hogy profi szinten szurkolhat egy sportegyesületnek, ám szinte minden alkalommal emlékeztetik őket, hogy ők is helyettesíthetők, bármelyik pillanatban.
Ezen a téren az Oaklen Raiders egyik korábbi szurkolólányának, Lacy Thibodeaux-Fieldsnek a története mutatja be a zord valóságot, aki 2013-ban csatlakozott a csapathoz Pompom-lányként. A szerződésében világos szabályokat fektettek le, melyek rendkívül szigorú, olykor jogsértő korlátok közé szorították a mindennapi életét.
Példának okáért a szerződésében világosan lefektették, hogy amennyiben két kilót felszed magára, a kispadra fogják ültetni, méghozzá fizetés nélkül. Ezen felül, ha egy nyilvános rendezvényről késett vagy esetleg rossz felszerelést hozott magával az eseményekre, akkor megbírságolhatták, ami 10 dollártól (3000 forint) akár 125 dollárig (mintegy 40 000 forint) is terjedhetett.
A csapat pedig komolyan gondolta a szigort, melynek kapcsán egy korábbi csapattársa történetét mesélte el. Az eset még 2014-ben történt, amikor egy aláírás-osztás során tinta került a lány ruhájára, a csapat pedig annyira berágott erre, hogy kifizettették vele az egész ruha árát, amely nem éppen alacsony összeg.
Thibodeaux-Fields, vagy ahogyan a csapatban ismerték „Lacy T.”, többek között köteles volt olyan színűre festetnie a haját, mint amilyen Rachel McAdams hajszíne, egészen pontosan olyan színű hajjal kellett rendelkeznie – mindezt a saját pénzéből. A csapatnál ez alapvetően bevett szokás volt, hogy előírtak valami kötelező jelleggel, amit aztán mindenkinek a saját zsebéből kellett kigazdálkodnia.
Csakis olyan fodrászüzletbe lehetett menni például, amit a Raiders megfelelőnek minősített, és a nyilvános megjelenésekre több kötelező előírás is volt: kidolgozott smink, francia manikűr és pedikűr, barnító krém használata – mindezeket csak olyan helyeken, amit a csapat engedett, és természetesen saját zsebből.
Kilenc hónapon keresztül heti háromszor kellett járni kötelező gyakorlásokra, mini edzőtáborokra, nyilvános rendezvényekre, fotósorozatokra, hazai pályás mérkőzésekre, és mindennek tetejében le kellett mondania a képmáshoz fűződő jogáról. Mindezért egy alkalommal kapott fizetést: 1250 dollárt a szezon végén, ami még a minimálbért sem közelíti meg Amerikában.
Lacy T. azonban mindennek ellenére történelmet írt, ugyanis a Raiders akkor 53 éves történelmében elsőként azt mondta, többet követel a rengeteg munkáért, amit ebbe belefektet. Ennek mentén pedig pert is indított 2014-ben a csapat ellen, elsősorban igazságtalan foglalkoztatásra és bérkérdésekre hivatkozva.
Ezzel pedig egy régóta szükséges mozgalmat indított el: Thibodeaux-Fields perének hatására ugyanis Buffaloban, Cincinnatiban, Tampay Bayen és New Yorkban is felszólaltak a pompom-lányok a munkáltatóik foglalkoztatási gyakorlatai és kifizetetlen munkáik ellen, és számos pert is indítottak a csapatok ellen.
Elsőre egy igazi nőjogi sikertörténetnek tűnt, ám mint a legtöbb esetben, ez is mindössze keserédes győzelemnek tekinthető, és továbbra is befejezetlen a legtöbb szál. A legtöbb jogi eljárás ugyanis még továbbra is tart, viszont a Raidersnél sikerült győzelmet elérni egy 1.25 millió dolláros kártérítés formájában.
A Raiders ezen felül már megfizeti a minimálbért a saját hivatásos szurkolólányainak, ám ez közel sem nevezhető győzelemnek, hiszen nem kompenzálja azt az elképesztő mennyiségű időt, amit ezek a lányok a gyakorlásokba beleölnek, valamint azt a rengeteg marketingértéket, amit ebbe a 11 milliárdos forgalmú üzletágba visznek.
A Woman’s Work nevű dokumentumfilmben ennek a folyamatnak a részleteit dolgozzák fel, valamint a Buffalo Bills pompom-lányának, Maria Pinzone-nak a történetét, akik hosszú éveken át küzdöttek a bíróságon a saját csapataik ellen. Mint a hírportál is írja, a film riasztóan bemutatja, mennyire nincs megbecsülve az a munka, amit a hivatásos szurkolólányok beleölnek a szakmába, és az is kitűnik, micsoda önértékelési és önbecsülési zavarokhoz vezethet ez a világ.
A film során egészen döbbenetes dolgok tárulnak a nézők elé, például az, mennyire nem becsülik semmire a szurkolólányokat, el is hangzik az a mondat, hogy „senkit sem érdekel, mi van velük”, valamint „mást se csinálnak, csak részeg srácok után csavarognak”. Még a női rajongók sem fogalmaztak meg egyértelmű támogatást a Pompom-lányok iránt.
Egyetlen egy hölgy rajongó volt, aki elmondása szerint nem ért egyet azzal a képpel, amit az NFL-szurkolólányokról általánosságban felfestett képpel, utalva azokra a szépség standardekre, amelyeket esetleg közvetítenek. A Daily Beast megjegyzi, ez egy jogos kritika, csak rossz emberek esetében említik, mivel a szurkolólányok – ellentétben a modellek – nem büntetik magukat, ha esetleg híznak néhány kilót.
A film egy pontján láthatjuk, ahogy a Buffalo Bills szurkolólányai rózsaszínű ruhában táncolnak, hogy felhívják a figyelmet a mellrák problémájára, mely fontos kötelező jótékonysági akció volt. Ezen a ponton viszont történik egy vágás, és azt láthatjuk, ahogy Pinzone a saját autójában sír összetörve, ugyanis kiderült, hogy édesanyja életét vesztette, méghozzá mellrák következtében.
A Woman’s Work azonban megmutatja a jogi eljárások másik oldalát is, azokat a korábbi NFL Pompom-lányokat, akik „elárulva” érzik magukat inkább a felszólalok miatt. Egy korábbi szurkolólány elmondása szerint a pereskedők nem értik meg ennek a világnak a teljes képét, míg egy másik zokogva mondja, hogy sose kellett fizetnie semmiért, és már ennek a gondolatát is felháborítónak tartja.
Néhány esetben még meg is szégyenítették azokat, akik fel mertek szólalni a kizsákmányolás egyben, ám ez a hozzáállás inkább azt mutatja meg, hogy mivel már van pénze ezeknek az embereknek, ezért nem tudnak a rossz emlékekre visszagondolni. Az ex-szurkolólányok egy dolgot értékelnek igazán: azokat az örökbarátságokat, amiket az egyenruhában kötöttek egymással.
Lacy Thibodeaux-Fields története azért nehéz, mert ez egy kisebb csoda volt, hogy valahogy az NFL-be került, hiszen egy Louisiana állambeli vidéki településen nőtt fel, rendkívüli szegénységben. Az NFL-től azt remélhette, hogy végre rendes megélhetése lesz, és azt csinálhatja, amiről kislányként álmodott, ám mégis a kizsákmányolás áldozatává vált.
Végül pedig feláldozta az álmát annak érdekében, hogy felszólaljon az NFL kizsákmányolása ellen, amely már hosszú évtizedek óta aktívan folyik. A jelentősége ennek azért hatalmas, mert az NFL az egyik legerősebb iparág ilyen téren, hihetetlen befolyásos emberek mozognak ezen körökben, ahol a status quo meglehetősen bebetonozott.
Lacy T. napjainkban tánctanárként dolgozik Floridában, két gyermeket nevel, és amint lehetősége van, mindenkivel megpróbálja ismertetni azt a világot, melynek maga is áldozatává vált. A fiatal, NFL-be vágyó lányokhoz szól elsősorban, akiket fel kell készíteni arra, hogy amennyiben a csillogást választják, fel kell adni jóformán az autonómiájukat.
Ha van az embernek rendelkezésre álló vagyona, akkor könnyebb helyzetből indul – ez a legtöbb sportág esetében így van. Azt azonban minden egyes lánynak tudnia kell, hogy a reflektorfény nemcsak rózsaszín pompázással, hanem a kizsákmányolás sötétségével jár együtt, mely közben dollármilliárdokkal tömi az iparág zsebét.
