A Time and Date szakportál legfrissebb jelentése szerint július 9-én, július 22-én vagy augusztus 5-én következhet be az az időpont, amikor bolygónk forgási sebessége eddig nem tapasztalt gyorsaságot érhet el. A Föld forgási sebességének gyorsulása nem új jelenség, mivel a kutatók már 2020 óta észlelik a változást. Azóta minden évben egy-egy nyári nap minimálisan rövidebb lett, mint az előző évben.

Bár a változás mértéke rendkívül csekély (maximum 1,51 ezredmásodperc) a tudósok figyelmét mégis felkeltette a tendencia, amit precíziós atomórákkal mérnek. „A Föld forgásának gyorsulása ugyan nem érzékelhető a mindennapi életünkben, de az atomóra szintjén egyértelműen kimutatható” – áll a Time and Date elemzésében. Ez azt jelenti, hogy noha a különbség nem érzékelhető szabad szemmel, mégis létező fizikai jelenségről beszélünk.

A tudósok egyelőre nem tudják pontosan, mi okozza a Föld forgásának gyorsulását, de több lehetséges ok is szóba került. A legismertebb tényezők közé tartoznak az úgynevezett árapály-erők, amiket a Nap és a Hold gravitációs hatásai idéznek elő. Ugyanakkor a kutatók véleménye szerint nem lehet kizárni azokat a belső földi tényezőket sem, mint például a magmozgások vagy a földkéreg átrendeződése – írja a BGR.

Még mindig vannak kérdések

A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy az atmoszférikus viszonyok, például a légkör nyomásváltozásai vagy a jégtakarók olvadása, szintén befolyásolhatják a forgás sebességét. Ezáltal a nap hosszának ingadozása nem csupán földtani, hanem éghajlati következményekkel is járhat. „Bár nem tudjuk pontosan, hogy a három szóban forgó nap közül melyik lesz a legrövidebb, az szinte biztos, hogy a jelenség újra és újra elő fog fordulni, legalábbis addig, amíg a Föld ismét lassulni nem kezd” – írták a jelentésben.

Miközben a tudomány előrehaladtával egyre pontosabban tudjuk mérni bolygónk viselkedését, fontos felismernünk, a Föld folyamatosan változik. Egyes hatások gyorsítják, mások lassítják a forgását, és ezek az apró változások, bármennyire is jelentéktelennek tűnnek, hosszú távon akár a klímára, vagy a műholdas rendszerek működésére is hatással lehetnek.