Asztrofizikai paradoxon: mini vörös óriáscsillagokra bukkantak az univerzum mélyén
Furcsa viselkedést mutató vörös óriáscsillagpárt fedeztek fel, amelyekből valószínűleg egy mohó társuk lakmározhatott, ezért veszítettek méretükből.
NASA
Az ausztráliai Sydney-i Egyetem kutatói közel negyven példát találtak az úgynevezett „karcsú” vörös óriáscsillagok két eltérő típusára, amelyek akkor keletkeznek, amikor egy kettős rendszerben egy halott csillag sűrű magja körül keringve, illetve egy fehér törpe társaságában veszítenek anyagukból.
A különleges felépítésű csillagokra a NASA exobolygókra vadászó Kepler űrteleszkópja által készített archív felvételek és adatok segítségével bukkantak, melynek fő missziója 2009 és 2013 között zajlott.
Ez idő alatt a Kepler folyamatosan a Hattyú csillagképre volt irányítva, így több tízezer vörös óriáscsillag fényességváltozásait követhette nyomon – ebbe a kategóriába tartozhat majd a Nap is, amint megkezdi tágulását, körülbelül ötmilliárd év múlva.
Ezeket a megfigyeléseket tüzetesebben megvizsgálva az asztrofizikusok kétféle szokatlan vörös óriáscsillagot találtak: egy kisebb tömegű, illetve egy kevésbé fényesen ragyogó csillagot.
A rendkívül kis tömegű csillagok csupán felannyi tömegűek, mint a Nap, ami kissé meglepő, bár tudósok szerint könnyen magyarázható, mégpedig egy „mohó szomszédnak” nevezett fehér törpével, ami szó szerint elszívja az anyagot a vörös óriásoktól.
A második kategóriába sorolt, kevésbé fényesen tündöklő csillagok tömege ugyan normálisnak bizonyult, viszont sokkal halványabbnak és kisebbnek tűntek, mint azt a modellezésük sugallta – esetükben is hasonló jelenségekkel indokolhatók a hiányzó jellemzők.
