Az Arsenal drámai körülmények között maradt alul a PSG-vel szemben a budapesti Bajnokok Ligája-döntőben, és bár a kudarc rendkívül fájó, a mérkőzés sokkal inkább egy felemelkedő korszak előszelének, mintsem egy lezárt történetnek tűnik. A londoni együttes közel egy órán át uralta a találkozó jelentős szakaszait, és ekkor úgy látszott, hogy a Premier League-ben kivívott rangjukat európai trófeával koronázhatják meg.

A finálé végül a lehető legkisebb különbséggel dőlt el a Duna partján, ami különösen keserűvé teszi az eredményt, ugyanakkor világossá vált, hogy Mikel Arteta csapata már most is az európai elit stabil szereplője. A spanyol vezetőedző nem csupán helyreállította az Arsenal megtépázott hírnevét, hanem olyan keretet épített, amely tartósan képes lehet a legmagasabb szinten versenyezni, és ez a potenciál egy dinasztia alapját jelentheti az angol futballban.

Klopp és Guardiola is tudja

A történelem azt mutatja, a legnagyobb csapatoknak is át kell élniük hasonló csalódásokat, mielőtt tartósan felérnek a kontinens csúcsára, hiszen Jürgen Klopp Liverpoolja és Pep Guardiola Manchester Cityje is súlyos BL-kudarcok után hódította el a trófeát.

Ennek ellenére a mostani vereség számos megválaszolatlan kérdést hagy maga után, különösen annak fényében, hogy Arteta 2020 decemberében még a menesztés szélére sodródott a klub történetének egyik legrosszabb idényrajtja után, most pedig már Európa csúcsán versenyzett csapatával.

A Mirror kiemelte, a döntő sorsát nem kizárólag a tizenegyespárbaj határozta meg, hiszen több kulcspillanat is más irányba billenthette volna az eseményeket. Amennyiben Jurrien Timber teljesen egészséges, talán hatékonyabban fékezte volna meg a 62. percben villanó Khvicha Kvaratskheliát, és az is kérdés marad, hogy Cristhian Mosquera belépője elkerülhető lett volna-e. Ugyanakkor egy ilyen összecsapás ritkán múlik egyetlen jeleneten, különösen akkor, amikor mindkét fél rendkívüli minőséget képvisel.

Az Arsenal agresszíven kezdett

Az Arsenal agresszíven kezdett, letámadása az első percekben meglepte a francia bajnokot, ám a lendület később megtört, és a londoniak inkább stabil védekezésükben bíztak, amely az idény során 32 kapott gól nélküli mérkőzést eredményezett. Ousmane Dembélé büntetőből szerzett egyenlítése után ugyan nőtt az intenzitás, felmerül a kérdés, miért kellett ehhez a PSG találata, amikor a kezdeti percek már jelezték, hogy az angol csapat képes megbontani ellenfelét.

Declan Rice a középpályán kiemelkedően teljesített, mégis hiányzott az a támadóélesség, amely végleg eldönthette volna a találkozót. Kai Havertz nagy helyzete, amely a mérkőzés egyik legszebb akciója volt, önbizalmat adhatott volna, ám a második félidőben David Raya pontatlan kirúgása is jelezte, hogy az idegesség fokozatosan átragadt a csapatra. A hajrában Bukayo Saka lecserélése, majd a támadósor átalakítása sem hozott áttörést, noha Noni Madueke élénken szállt be, és akár büntetőt is kiharcolhatott volna.

Közel volt a PSG bukása

A PSG a kulcsjátékosok lecserélése után tompábbnak tűnt, ami tovább növeli a londoniak hiányérzetét, hiszen ekkor reális esély kínálkozott a döntésre. Mindezek ellenére nincs szégyen a vereségben, különösen egy olyan párharcban, amely végül tizenegyesekkel zárult, ugyanakkor az a tény, hogy az Arsenal még március végén is mind a négy sorozatban versenyben volt, érthetően fokozza a csalódottságot.

Ez az idény ugyan trófea nélkül ért véget Európában, mégis azt sugallja, hogy az Arsenal közelebb van a kontinens csúcsához, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor. Amennyiben Arteta képes tanulni ebből a kudarcból, és a döntő tapasztalatát motivációvá formálja, akkor a budapesti este nem egy elvesztegetett lehetőségként, hanem egy későbbi aranykorszak kiindulópontjaként vonulhat be a klub történetébe.