A posztban elmondta, hogy hónapok óta szervezte az utazást egyik legjobb barátjával: „Hónapokig terveztük, lefoglaltuk a jegyeket, és semmi probléma nem volt egészen néhány héttel az indulás előtt.” Azonban néhány nappal a tervezett indulás előtt kiderült, hogy apjának szívkoszorúér-átültetésre van szüksége.

„Az eredeti indulási dátumom csak néhány nappal a műtét előtt lett volna” – írta, hozzátéve, hogy emiatt az egész utazást elhalasztotta, és úgy döntött, csak „11 nappal a műtét után” indul el. Ahogy közeledett az új indulási dátum, a nő szorongása egyre erősödött: „Hihetetlenül bűntudatosnak érzem magam, amiért elmegyek” – vallotta be, megjegyezve, hogy az orvosok szerint apjának körülbelül egy hónapra van szüksége a felépüléshez, és „lehet, hogy még haza sem engedik a kórházból, mire elindulok.”

A helyzetet tovább bonyolította, hogy két fiatalabb testvére erősen apjára támaszkodik a mindennapi iskolai fuvarokban. „A mostohaanyám nem tudja ezt megoldani a munkarendje miatt” – írta, hozzátéve, hogy bár édesanyjuk technikailag segíthetne, „nem vagyok biztos benne, hogy ez reális vagy megvalósítható.”

A döntés nem könnyű

Kulturális elvárások is nehezítették a döntést: „Kulturálisan elvárás, hogy ilyen helyzetben otthon maradjak” – magyarázta. Úgy érezte, hogy éppen akkor, amikor apjának a legnagyobb szüksége lenne rá, ő elutazik: „Úgy érzem, hogy amikor igazán szüksége van rám, én mégis a távozást választom.”

A nő influenzás lett, így nem tudta személyesen meglátogatni apját a kórházban: „Nem tudtam neki személyesen elmondani, hogy nem töröltem az utazást – csak elhalasztottam” – írta, hozzátéve, hogy apja még mindig abban a hitben van, hogy egyáltalán nem megy.

Barátja azonban arra biztatta, hogy ne mondja le újra: „Nem kellene, hogy probléma legyen, hiszen 11 nappal a műtét után indulok” – idézte fel, hozzátéve, hogy barátja szerint komplikáció esetén újraértékelheti a helyzetet, és emlékeztette: „Ne feltételezd a legrosszabbat.”

A nő ugyanakkor barátját sem akarta cserben hagyni, aki eredetileg teljes háromhetes közös utazásra számított. „Rossz érzésem van a barátom miatt” – írta, hozzátéve, hogy a halasztás miatt „kevesebb mint egy hetet töltenék vele. Úgy érzem, most szükségem van erre az utazásra. Nem tudom, önző vagyok-e, vagy már megtettem mindent, amit ésszerűen lehetett, amikor elhalasztottam.”