A felvétel különlegessége, hogy a spirálkarok finom szerkezetét, a csillagkeletkezés fényétől ragyogó régiókat és a sűrű porfelhőket is megörökítette, amik az izzó galaktikus központ körül kanyarognak. A Space.com szerint az Androméda központjában egy „a Napnál 140 milliószor nagyobb tömegű szupermasszív fekete lyuk” található.

A fotón nemcsak a fő galaxis látható, hanem két kísérője is: az M32, amely fényes gömbként tűnik fel a korong felső peremén, valamint a Messier 110 elliptikus galaxis, amely „önmagában is mintegy 10 milliárd csillagnak ad otthont.”

Brecher a felvételt 2024. augusztus 17. és szeptember 2. között, összesen 38 órányi expozícióval készítette el guelphi otthonából, egy Sky-Watcher Esprit 70 EDX refraktor és QHY367C Pro kamera segítségével „Amikor erre a galaxisra nézek – gyakran szabad szemmel is –, mindig arra gondolok, hogy a fény, ami a szemembe ér, még azelőtt indult útnak, hogy az ember megjelent volna a Földön. Elég menő.”

Az Androméda-galaxis szeptember végén napnyugta után könnyen megfigyelhető: a Mirach nevű, az Androméda csillagkép legfényesebb csillagától balra, felfelé mintegy tíz foknyira található. Sokáig úgy vélték a csillagászok, hogy az Androméda és a Tejútrendszer mintegy 4 milliárd év múlva összeütközik és egyesül. Azonban újabb kutatások árnyalták ezt a képet. A Helsinki Egyetem kutatója, Til Sawala így fogalmazott: „A valószínűség a szinte biztosról pénzfeldobásra változott.”