A projektet Travis Gibbons, a Biológiai Tudományok Tanszékének adjunktusa vezeti, az Arizonai Alzheimer Egyesület támogatásával. A kutatás középpontjában az agy anyagcseréje és a glükóz felhasználása áll, amely alapvető energiaforrás a gondolkodás, a mozgás és az érzelmek számára.

„Az agy olyan, mint egy izom. Üzemanyagra van szüksége a munkához, és a benzinje a vércukor. Az egészséges agy mohó; gyorsan égeti a glükózt. Az Alzheimer-kór esetén azonban az agyi anyagcsere lassabb. Ez tekinthető a betegség kialakulásának bányában éneklő kanárijaként.”

Az agy glükóz-anyagcseréjének mérése eddig nehéz feladat volt, mivel az agy nehezen hozzáférhető. Korábbi vizsgálatok során a kutatók katétereket helyeztek a nyaki vénákba, hogy a kilépő vérből mintát vegyenek – ez azonban nem alkalmas rutinvizsgálatokra – írja a Sciencedaily.

A NAU kutatócsoportja most egyszerűbb megoldást keres: kereskedelmi forgalomban kapható tesztkészleteket használ, amelyek képesek izolálni és elemezni a véráramban keringő mikrovezikulákat. „Ezek közül néhány mikrovezikula az agy neuronjából származik, és olyan, mint egy futár, amely rakományt szállít. Ezekkel a tesztkészletekkel meg tudjuk vizsgálni, milyen rakományt hordoz egy mikrovezikula, és teszteket futtathatunk rajta. Úgy írták le, mint az agy biopsziáját, de sokkal kevésbé invazív módon. Ez benne a vonzó.”

A módszer még fejlesztés alatt áll, de alapjaiban változtathatja meg az Alzheimer-kór diagnosztikáját és nyomon követését. Gibbons szerint a folyamat összetett, nagy precizitást és türelmet igényel, ugyanakkor az eredmények óriási jelentőséggel bírhatnak.

Korábbi vizsgálatokban a kutatócsoport intranazális inzulinbevitelt alkalmazott, amely hatékonyabban juttatta el a hormont az agyba, mint a hagyományos injekciók. Ezt követően a kilépő vérben olyan biomarkereket azonosítottak, amelyek a neuroplaszticitás javulásával hozhatók összefüggésbe. Most ugyanezeket a biomarkereket keresik a mikrovezikulákban.

A kutatás lépésről lépésre halad: először egészséges önkénteseken validálják a módszert, majd enyhe kognitív zavarban szenvedő és Alzheimer-kórral diagnosztizált betegeknél vizsgálják, hogy a glükóz-anyagcsere változásai nyomon követhetők-e.

„Az agyműködés hírhedten nehezen mérhető, de egyre jobbak vagyunk abban, hogy biomarkereken keresztül vizsgáljuk. Hamarosan talán segíthetünk az embereknek megóvni agyuk egészségét és megelőzni az Alzheimer-kórt ugyanúgy, ahogy a szív- és érrendszeri betegségek ellen mérsékelt testmozgást és egészséges étrendet írunk elő. Ez segít majd kezelni az idősödő emberek és a társadalom egészének terheit.”