James Bond a filmtörténet egyik legtartósabb és legismertebb alakja, hiszen több mint hat évtizede képes megőrizni relevanciáját, miközben a mozivásznon időről időre új korszakokat nyit. Bár számos közkinccsé vált irodalmi hős tér vissza újra és újra a filmvásznon, 007-es megjelenése ma is eseményszámba megy, ráadásul a sorozat darabjai nem csupán látványos akciófilmek, hanem egy-egy korszak kulturális lenyomatai is.

A franchise minőségi szintje figyelemre méltóan kiegyensúlyozott, mégis akad több olyan epizód, amely a magas elvárások miatt háttérbe szorult a nagy klasszikusok árnyékában.

Őfelsége titkosszolgálatában

Az Őfelsége titkosszolgálatában merész irányváltást jelentett, amikor realisztikusabb és drámaibb hangvételt vitt egy addig elsősorban könnyed akcióként kezelt sorozatba. George Lazenby egyetlen alkalommal ölthette magára Bond szerepét, mégis érzékeny és sebezhető karaktert formált, aki nemcsak ölni képes hidegvérrel, hanem a szíve is összetörhet.

A svájci Alpokban játszódó síelős üldözés a széria egyik legizgalmasabb jelenetsora, emellett a téli látványvilág és Diana Rigg-gel közös kémia időtálló klasszikussá emeli a filmet – írja a Collider.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Szigorúan bizalmas

A Szigorúan bizalmas tudatos visszatérés volt az alapokhoz Roger Moore számára, miután a Holdkelte már a sci-fi irányába vitte el a sorozatot a Star Wars és a Superman sikerét meglovagolva. A hidegháborús feszültség újbóli erősödése idején különösen aktuálisnak hatott egy ellopott nukleáris eszköz köré épülő történet, amely a világ stabilitását fenyegette. Moore megőrizte elegáns humorát, ugyanakkor szerepeltette saját korának tapasztalatát is, ami hitelesebb és földhözragadtabb Bondot eredményezett.

Soha ne mondd, hogy soha

A Soha ne mondd, hogy soha különleges helyet foglal el a szériában, hiszen nem az EON gyártotta, mégsem paródia, hanem a Tűzgolyó újraértelmezése. A jogi sajátosságok tették lehetővé, hogy Sean Connery visszatérjen egy idősebb, megfáradtabb Bondként, aki ismét Blofelddel csap össze, ezúttal Max von Sydow alakításában.

Irvin Kershner rendezése epikus hangulatot kölcsönzött a filmnek, amely egyszerre idézte meg Connery korai éveit és illesztette a karaktert a 80-as évek politikai paranoiával átszőtt világába.

Halálvágta

A Halálvágta Moore utolsó Bond-filmjeként a nyolcvanas évek túlfűtött akciómozijaival kacérkodott, önironikus humorral és túlzó mutatványokkal. Bár a film könnyedebb hangvételű, Christopher Walken Max Zorinként emlékezetes alakítást nyújtott, egy őrült iparmágnást formálva meg, aki a Szilícium-völgy elpusztítására tör. Walken egyszerre volt hátborzongató és szórakoztató, ami különös, mégis hatásos lezárása lett Moore korszakának.

Halálos rémületben

A Halálos rémületben Timothy Dalton bemutatkozásaként szolgált, aki Ian Fleming regényeihez hű, sötétebb és könyörtelenebb Bondot formált. A történet a hidegháború végének politikai átrendeződésére reflektált, miközben friss lendületet adott a sorozatnak, eltávolodva a korábbi SPECTRE-központú sablonoktól. Az a-Ha által előadott főcímdal és a vizuálisan is erős főcím a franchise egyik legemlékezetesebbje lett.

A Halálos fegyver nem Dalton-film, hanem a A magányos ügynök, ami mára a 80-as évek egyik meghatározó akcióthrillerévé érett. A történetben Bond saját erkölcsi kódexe mentén, hivatalos felhatalmazás nélkül indul bosszúhadjáratra barátja feleségének halála miatt, ami új dimenziót adott a karakternek. Dalton érzelmileg árnyalt alakítása előrevetítette a későbbi, sötétebb Bond-értelmezéseket.

Holnap markában

A Holnap markában a világ meglepően előrelátó módon mutatta be a médiamágnás Elliot Carver figuráját, akit Jonathan Pryce formált meg, és aki propaganda segítségével idéz elő globális konfliktusokat saját hasznára. A film külön erőssége Michelle Yeoh karaktere, aki egyenrangú partnerként jelenik meg Pierce Brosnan oldalán, ami a sorozat nőábrázolásának fejlődését is jelzi – írja a Collider.

A világ nem elég

A világ nem elég sötétebb tónust ütött meg, miközben Judi Dench M-je kiemelt szerepet kapott, és a történet személyesebb szálakkal gazdagította a karakter múltját. Michael Apted rendezése globális léptékű kalandot teremtett, a nyitójelenet pedig a sorozat egyik legemlékezetesebb indítása lett, miközben Sophie Marceau antagonistája egyszerre volt tragikus és fenyegető.

Spectre

A Spectre ugyan vitatott fordulattal dolgozott Blofeld kapcsán, ennek ellenére látványos akciójelenetei és Lea Seydoux alakítása kiemelkedővé tették. A film az orwelli megfigyelőállam témáját állította középpontba, és Daniel Craig Bondját a klasszikusabb gyökerekhez közelítette vissza, Sam Mendes elegáns rendezésében.

Nincs idő meghalni

A Nincs idő meghalni Craig korszakának lezárásaként személyes és érzelmileg telített búcsút kínált, amelyben a mellékszereplők is hangsúlyosabb szerephez jutottak. A film többszöri átdolgozás után talált rá végső konfliktusára, miközben megerősítette a hagyományos hősiesség jelentőségét, és magas elvárásokkal adta át a stafétát a következő Bondnak.