Margaret Atwood nevét a legtöbben A szolgálólány meséje kapcsán ismerik, ugyanakkor a kanadai írónő több mint hat évtizedes pályafutása során olyan gazdag életművet hozott létre, aminek adaptációi meglepően ritkán kerültek képernyőre. 2017-ben azonban különös egybeesésként, a Hulu nagysikerű sorozatának premierjével egy időben, a Netflix bemutatta az Alias Grace című hatrészes minisorozatot, amely Atwood 1996-os regényét dolgozta fel megrázó erővel és kifinomult pszichológiai érzékenységgel.

A Mary Harron rendezésében és Sarah Polley forgatókönyve alapján készült kanadai produkció Grace Marks történetét idézi meg, aki a 19. század egyik legvitatottabb bűnügyi alakjaként vonult be a történelembe.

A történet szerint az akkor 16 éves ír bevándorlót és szolgálótársát, James McDermottot 1843-ban elítélték munkaadójuk, Thomas Kinnear, valamint annak házvezetőnője és szeretője, Nancy Montgomery meggyilkolásáért, miközben Grace halálos ítéletét életfogytiglani börtönre enyhítették. Három évtizeddel később hivatalos kegyelmet kapott, majd nyomtalanul eltűnt, ami tovább fokozta a személyét övező rejtélyt – tért ki rá a Collider.

A mai napig viták tárgya, hogy Grace bűntársként segítette-e a kettős gyilkosságot, aktív elkövető volt-e, vagy csupán McDermott manipulációjának és erőszakának áldozata lett, akit bűnbakként állítottak be. Atwood regénye és a sorozat is tudatosan meghagyja ezt a bizonytalanságot, hiszen még azok a részletek is kérdésesek, amelyeket Grace saját elbeszélésében megdönthetetlen tényként tálal, így a néző folyamatosan az igazság és a fikció határmezsgyéjén egyensúlyoz.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Grace múltját súlyos traumák árnyékolják be, mivel apja bántalmazta, édesanyja tragikus körülmények között halt meg, fiatalabb testvérei pedig tőle függtek anyagilag, miközben ő kemény fizikai munkával tartotta fenn magát egy olyan társadalomban, ahol a szolgálók panaszai süket fülekre találtak.

Érzékletesen mutatják be azt a közeget

A sorozat érzékletesen mutatja be azt a közeget, amelyben a nők kiszolgáltatottsága mindennapos volt, és ahol a hatalommal rendelkező férfiak következmények nélkül élhettek vissza helyzetükkel.

Grace egyetlen közeli barátja, a lázadó természetű Mary Whitney tragédiája különösen megrendítő, hiszen a fiatal nő egy tehetős férfi ígéreteinek áldozatává válik, majd terhessége után magára marad.

Akár bűnös volt Grace, akár ártatlan, a közvélemény és a sajtó saját narratívájához igazította alakját, hiszen egyesek számára elrettentő példaként szolgált, mások pedig tiszta lelkű áldozatként próbálták bemutatni. A 19. század orvostudománya és igazságszolgáltatása sem bizonyult könyörületesnek, mivel a női szenvedést gyakran hisztériának bélyegezték, és ezzel legitimálták a kegyetlen bánásmódot, amelynek Grace is ki volt téve.

Grace higgadt távolságtartása

A történetben fontos szerepet kap Simon Jordan pszichiáter alakja, aki saját felvilágosultnak hitt nézetei ellenére fokozatosan belesodródik egy idealizált fantáziába, amelyben Grace törékeny lényként jelenik meg előtte, akit meg kell menteni. Az ő megszállottsága is a kontroll és a birtoklás egyik formájává válik, miközben Grace higgadt távolságtartása és kimért elutasítása az egyetlen eszköz, amellyel visszaszerezhet valamennyit autonómiájából.

Sarah Gadon alakítása rendkívüli összetettséggel kelti életre a fiatal nőt, aki egyszerre tűnik ártatlannak és kiismerhetetlennek, miközben tekintete és visszafogott gesztusai mögött mély intelligencia és elfojtott indulat sejlik fel. A sorozat vizuális világa, a szűk terek és a közelképek feszültsége, valamint Atwood lírai prózájának érzékeny adaptációja olyan nyomasztó atmoszférát teremt, amely még évekkel a bemutató után is hatással van a nézőre.

Az Alias Grace nem kínál megnyugtató válaszokat, inkább azt vizsgálja, miként formálja egy nő identitását a társadalmi előítéletek hálója, és hogyan válik valaki egyszerre mítosszá, bűnbakká és túlélővé.