Charlie Hopkins, az Alcatraz egykori foglya – s feltehetően az utolsó életben lévő rabja – nem tartja reálisnak Donald Trump újranyitási elképzelését az ikonikus börtön kapcsán. A 93 éves floridai férfi három évet töltött a szigorúan őrzött intézmény falai között az 1950-es években, s úgy véli, a létesítmény ma már alkalmatlan lenne börtönként való újrahasznosításra.

Hopkins 1955-ben került az Alcatrazra, miután más intézményekben is gondot okozott, miközben 17 éves börtönbüntetését töltötte emberrablás és rablás miatt. A szigeten töltött évekből a leginkább a csend maradt meg benne.

„Ez egy magányos hang” – mondta, utalva a hajók távoli kürtjeire, melyekre Hank Williams híres dala, az I’m so lonesome I could cry emlékezteti.

A BBC-nek adott interjúban Hopkins elárulta, barátságokat kötött hírhedt bűnözőkkel, például Forrest Tucker bankrablóval, s egy sikertelen szökési kísérletben is részt vett – fűrészlapokat csempésztek a börtön elektromos műhelyéből, ám lebuktak.

„Néhány nappal azután, hogy őket bezárták, engem is bezártak” – mondta, utalva a „D blokkra”, ahol a legproblémásabb foglyokat tartották. Legtöbbször egyedül töltötte napjait a cellában:

A börtön 1963-as bezárása előtt öt évvel szállították át Springfieldbe, ahol pszichiátriai kezelést is kapott. Később, szabadulása után Floridába tért vissza, és új életet kezdett. Ma már lánya és unokája is van.

Az Alcatraz ma múzeumként működik, évente több millió látogatót fogad. Az épület viszont romos állapotban van: rozsdás vízvezetékek, omladozó falak és korhadt szerkezetek jellemzik. Trump a közelmúltban vetette fel, hogy újranyitná a börtönt a „legkegyetlenebb és legerőszakosabb bűnözők” számára, de a történészek és szakértők szerint ez nemcsak költséges, de kivitelezhetetlen is lenne. Hopkins is kételkedik a tervben: