Alaszka vizei a világ egyik legfontosabb lazachalászati térségét jelentik, ahol a halállomány fennmaradását rendkívül összetett tengeri táplálékhálók biztosítják, ezért a kutatók régóta igyekeznek feltárni, miként alakultak ezek a rendszerek az éghajlat változásának évtizedei alatt.

A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy megbízható, több évtizeddel ezelőtti mintákhoz alig lehet hozzáférni, így a múltbeli állapotok rekonstruálása komoly kihívást jelentett a tudomány számára.

Több évtizedes lazackonzerveket vizsgáltak meg

„Valóban nyitottnak és kreatívnak kell lennünk azzal kapcsolatban, mi szolgálhat ökológiai adatforrásként” – fogalmazott Natalie Mastick, a Yale Egyetem Peabody Természettudományi Múzeumának posztdoktori kutatója, aki doktori munkája során szokatlan megoldáshoz folyamodott. Ahelyett, hogy kizárólag friss mintákra támaszkodott volna, több évtizedes lazackonzerveket vizsgált meg, ami négy halfaj filéit tartalmazták, és amiket 42 éven keresztül gyűjtöttek az Alaszkai-öbölben és a Bristol-öböl térségében.

A kutatócsoport összesen 178 konzervet bontott fel, majd aprólékos munkával megszámolta a halhúsban megbúvó, aniszakidáknak nevezett apró fonálférgeket, amelyek a konzerválás során elpusztultak, így a fogyasztók számára nem jelentenek veszélyt, tudományos szempontból azonban értékes információt hordoznak. Bár első pillantásra riasztónak tűnhet férgeket találni a lazacban, a szakemberek szerint ennek éppen az ellenkezője is igaz lehet.

„Mindenki azt feltételezi, hogy ha férget talál a lazacában, akkor valami nagyon félrement” – mondta Chelsea Wood, a Washingtoni Egyetem vízi és halászati tudományokkal foglalkozó docense. „Az aniszakidák életciklusa azonban a táplálékháló számos elemét összekapcsolja, ezért jelenlétüket annak jeleként értelmezem, hogy a tányérunkra került hal egészséges ökoszisztémából származik.”

Érdekes eredmények születtek

Az Ecology and Evolution folyóiratban közölt eredmények szerint 1979 és 2021 között a rózsaszín lazac és a chum lazac esetében nőtt az aniszakidák száma, míg a coho és a sockeye lazac populációiban stabil szinten maradt a paraziták aránya.

„Az aniszakidák összetett életciklussal rendelkeznek, amelyhez többféle gazdaszervezetre van szükség” – hangsúlyozta Mastick, a tanulmány vezető szerzője. „Az, hogy bizonyos fajokban növekedést tapasztaltunk, arra utal, hogy ezek a paraziták megtalálták a megfelelő gazdákat és képesek voltak szaporodni, ami stabil vagy helyreálló ökoszisztémára utalhat.”

A ScienceDaily szerint az aniszakidák életútja jól mutatja, mennyire szorosan kapcsolódnak a tengeri táplálékháló szereplői egymáshoz, mivel a szabadon lebegő lárvák először apró rákfélékbe, például krillekbe kerülnek, majd a fertőzött zsákmány elfogyasztásával egyre nagyobb halakba jutnak, végül pedig tengeri emlősök bélrendszerében érik el azt a stádiumot, ahol szaporodni tudnak.

Beszédesek a vizsgálatok

Ha valamelyik kulcsfontosságú gazdaszervezet, például a fóka vagy a kardszárnyú delfin hiányzik a rendszerből, a paraziták életciklusa megszakad, és számuk csökkenni kezd. „Ha egy gazdaszervezet nincs jelen – például a tengeri emlősök –, az aniszakidák nem tudják befejezni az életciklusukat, és állományuk visszaesik” – emelte ki Wood.

A kutatók szerint a növekedés egyik lehetséges oka az 1972-ben elfogadott tengeri emlősök védelméről szóló amerikai törvény lehet, amely hozzájárult a fókák, oroszlánfókák és kardszárnyú delfinek állományának helyreállásához, emellett az óceánok melegedése és a vízminőség javulása is szerepet játszhatott a folyamatban.

Ugyanakkor a coho és a sockeye lazac esetében tapasztalt stabil értékek értelmezése nehezebb, mivel az aniszakidák több faja létezik, és a konzerválás során ugyan a férgek külső szerkezete megmaradt, de a pontos fajazonosításhoz szükséges belső bélyegek megsemmisültek.

Régóta őrizték a konzerveket

A vizsgálathoz felhasznált konzerveket egy seattle-i szakmai szervezet őrizte meg minőségellenőrzési célból, majd amikor már nem volt rájuk szükség, a kutatók rendelkezésére bocsátották őket, akik csipesszel óvatosan széthúzták a filéket, és boncmikroszkóp alatt számolták meg az egy centiméter körüli, gyakran összegömbölyödött férgeket.

A szakemberek úgy vélik, hogy a módszer más archivált tengeri termékek, például szardíniakonzerv esetében is alkalmazható lehet, ami új lehetőséget nyithat a múltbeli tengeri ökoszisztémák feltérképezésében.

„Ez a kutatás azért valósulhatott meg, mert a szakmai hálózatokon keresztül eljutott a híre annak, mivel foglalkozunk” – mondta Wood. „A múlt ökoszisztémáiról csak úgy kaphatunk képet, ha kapcsolatokat építünk és felfedezzük a még kiaknázatlan történeti adatforrásokat.”