Belépünk a szobába, és máris elfelejtjük, mit akartunk – mi ennek az oka?

Valószínűleg sokan tapasztalták már, amint beléptek otthonuk egyik helyiségébe, azonnal el is felejtették, miért mentek oda. Az ilyen eseteket a legtöbben egyszerű feledékenységnek, esetleg az öregedés jelének tekinthetik, pedig egészen más magyarázat áll mögöttük: az ajtóhatás. Ez azt mondja ki, hogy akár fontos dolgokat is könnyedén elfelejthetünk pusztán amiatt, hogy átlépjük két helyszín határát, például a szobákat elválasztó ajtónyílásokat. Eme gyakori jelenség a tudósok érdeklődését is felkeltette, ezért alaposan megvizsgálták, hogy magyarázatot találjanak rá.

A Notre Dame Egyetem kutatói például egy 2011-es tanulmány részeként vizsgálták meg az ajtóhatást. A lefolytatott kísérletek azt mutatták, hogy az emberek valóban jóval nagyobb eséllyel felejtenek el valamit, ha egy másik helyiségbe sétálnak át, mint amikor ugyanazt a távolságot egy szobán belül maradva teszik meg. A szakértők szerint ezt az ún. eseményhatárok okozzák, amelyek segítenek agyunknak rendszerezni az emlékeket, ugyanakkor rövid távú feledékenységet okozhatnak – írja a 24.hu az IFLScience cikke alapján.

Mint magyarázzák: az elmélet szerint az agyunk kis darabokban, epizódokban tárolja az emlékeket, nem pedig nagy, egybefüggő történésekként. A különböző epizódokat eseményhatárok választják el egymástól, ezek közé tartoznak a különböző szobákat elválasztó ajtók is. Amikor átlépünk egy ilyen eseményhatáron, az agyunk arra készül fel, hogy valami új dolog fog történni, ezért új emlékepizódot kezd el, ami megnehezíti az előzőben történtek felidézését.

Tehát amikor a nappaliban eszünkbe jut, hogy szükségünk van valamire a konyhából, azt az agyunk egy nappalihoz kapcsolódó eseményként kezeli, amellyel megszakad a kapcsolatunk, amint a konyhába érünk. Mindezek fényében sokkal érthetőbb, miért van ez a jelenség, egyúttal jó emlékeztető lesz arra az esetre, ha valami fontos gondolatunk/ötletünk támad: mielőtt átmegyünk egy másik szobába, menjünk biztosra és inkább írjuk le.

Ebben a cikkben egyébként arra is kitértünk, vajon mitől válik egy-egy történet (pl. film, könyv) lenyűgözővé, míg más feledhetővé, akár ugyanazon író tollából. Kanadai szakemberek keresték erre a kérdésre a választ, amelynek megtalálásához 30 ezer történetet (regényeket, filmeket, tévéműsorokat és adománygyűjtő helyek szövegeit) elemeztek. Mindehhez számítógépes nyelvészeti eszközöket is segítségül hívtak, s állítják: megvan, mi a siker kulcsa.