A világ a COVID-19 védőoltásra vár – de mit tudunk egyáltalán a védőoltásokról?
A globális közegészségügyi veszélyhelyzet miatt a legtöbb társadalom türelmetlenül várja, hogy kikísérletezzék a pandémia legyőzését szolgáló ellenszert.
Akár az oltáspárti, akár az oltásellenes tábort is erősíti az ember, az vitathatatlan, hogy a védőoltások működésének ismerete nélkül nehezen lehet egy kulturált és célravezető diskurzust folytatni a téma kapcsán, ezért érdemes megismerni a vakcinák mögötti tudományt.
A védőoltások szerepe, hogy segítsenek a szervezetnek természetes ellenállóképességet kiépíteni bizonyos típusú betegségekkel szemben. Lényegében a betegség elhalt, vagy legyengített változatát injektálják a szervezetbe, amely ezen keresztül immunitást tud kialakítani arra az esetre, ha a betegség erős formája támadná meg a testet.
Több fajtáját ismerjük a vakcináknak. Az egyik típus esetén az adott kórokozók legyengített változatát kapja meg a szervezet, ami rendkívül erős immunválaszt tud kialakítani, ezáltal nagyon hatékonyan tud védekezni az adott betegség ellen. A kritikusai szerint ez azért veszélyes, mert nem biztonságos a legyengített immunrendszerű emberek számára, és a szállítása is problémás. Ilyen védőoltást használnak a kanyaró, a bárányhimlő, a sárgaláz és a rubeola ellen is.
A másik típus esetén úgynevezett „inaktivált vakcinát” kap a beteg, ami a kórokozó elhalt formáját juttatja a szervezetbe. Ezek alapvetően nem olyan hatásosak, mint a legyengített formájú, mivel nagyobb mennyiséget kell a szervezetbe juttatni belőlük. Inaktívált védőoltásokat használnak influenza, hepatitisz A és veszettség ellen.
Van úgynevezett konjugált alegység védőoltás is, amelynél nem a teljes kórokozót, hanem annak csak egy részét adják be, így egy olyan immunreakciót segít elő, ami a betegséget okozó kórokozó kulcsfontosságú részeit támadja meg és teszi cselekvőképtelenné, ám ez szintén több injekciót igényelhet. Ilyet használnak tüdőgyulladás, hepatitisz B és agyhártyagyulladás ellen.
Végül a negyedik fajta a toxioid vakcina, amely esetében nem a kórokozó formáját juttatják a szervezetbe, hanem a kórokozó által termelt toxinok módosított változatát, ami már nem képes megbetegíteni a szervezetet, viszont elég ahhoz, hogy specifikus immunválaszt alakítson ki. Toxioid vakcinákat elsősorban tetanusz és torokgyík ellen használnak.
A védőoltások rengeteg különböző alapanyagból állnak, és ezeknek együttes hatása az, ami hatékonnyá teszi az ellenszereket. Például antigének, amelyek a kórokozók kis részei, és a szervezetet figyelmeztetik, hogy fertőzésveszély van. Az immunválasz erősítésére különböző segédanyagokat, például alumíniumot alkalmaznak, hogy kevesebb hatóanyagot kelljen a szervezetbe juttatni.
Rendre tartalmaznak antibiotikumokat is, hogy megelőzzék egy kívánatlan baktérium kialakulását a védőoltáson belül. Alacsony mennyiségben formaldehid, valamint több tartósító és stabilizáló is szükséges a vakcinához, mint például a tojásfehérje vagy a zselatin. Néhány ezek közül meglepő lehet, ám nagyon aprólékos munkálatokkal érték el a tudósok, hogy ne okozzon a szervezetben károkat.
A vakcina kifejlesztése azonban nem megy bonyodalmak nélkül:
